Cápafogat találtak a kincskereső szombathelyi diákok

A túrát Varga Tamás, az iskola biológia-kémia szakos tanára szervezte, aki a szakma iránt elkötelezett társaival, Pődör Györggyel és Geguss Zoltánnal (Koch Sándor Ásványbarát Kör) a múlt években már gyerekek százait vitte el az ország számos helyére, bányákat, meddőhányókat kutatva, hogy megismertessék velük az ásványokat, a fosszilis leleteket, a természeti értékeket.

Fotó: Varga Tamás

Varga tanár úr tapasztalata szerint a 10–14 éveseket különösképpen lázba hozza, lelkesíti a kutatás, egy-egy lelőhely története, sokféle ásványa. Ők nem elégednek meg az otthoni vízforralóban keletkező vízkővel, amely ugyancsak kalcit, de mégsem olyan, mint amilyet egy romantikus ásványkereső túra kínál. Az igazi élmény természetesen az, ha maguk találnak meg, vésnek ki egy megkövült csigát, vagy valamilyen csillogó, különleges ásványt.

A távolság miatt a legtöbb túrát a Dunántúlra szervezték, bár az évek során eljutottak a Mátrába, ahol opált és ametisztet találtak, a Zempléni-hegységben kvarcokat gyűjtöttek, egyúttal megnézték Vizsolyt és Sárospatakot is. A Bükkben sem álltak meg Egernél, megmutatták a gyerekeknek az aggteleki cseppkőbarlangot is.

Útjaikon mindig külön figyelmet fordítottak arra, hogy a természeti szépségek, leletek és ismeretek mellett a gyerekek megismerkedhessenek a kultúratörténeti értékekkel is.

A mostani tavaszi túra programját sajnos megváltoztatta a kedvezőtlen időjárás, de a résztvevők kedvét, lelkesedését nem tudta elvenni. Az első nap még sikerült végigjárniuk a tervezett helyeket, a sümegi mészkőben kb. 200 millió éves kalcitos őskövületet gyűjtöttek, Nyírád mellett egy homokbányában néhány cápafogat találtak - a gyerekek nagy örömére.

Délután még sikerült a szőci dolomitbányában kalcitot kiásni, de már zuhogó esőben érkeztek Komáromba a szálláshelyre.

Másnap a kedvezőtlen időjárás miatt átszervezték a programot, a lábatlani és dorogi lelőhelyek helyett átsétáltak a dunai hídon Révkomáromba, ahol fagyival és palacsintával vigasztalódtak.

Délután sem unatkoztak a kis ásványgyűjtők: kollégiumi szálláshelyükön Magyarország nemzeti parkjaival, védett természeti értékeivel, ehető és mérgező gombáival ismerkedhettek meg diaképes előadáson, majd játékos fejtörőn fitogtatták tudásukat.

A harmadik napon megjavult az időjárás, és a délelőttöt egy Süttő környéki mészkőbánya melletti vágóüzem meddőjének átvizsgálásával töltötték, ahol szintén érdekes ásványcsiszolatok maradványaira bukkantak.

Ez alkalommal az utolsó gyűjtőhely egy bakonyi erdő mélyén volt, ahova hosszú buszozással, majd gyaloglással jutottak el, de érdemes volt, hiszen a lelkes kis gyűjtők maguk csákányozhatták ki életük első igazi ammoniteszét (házas lábasfejű); korát 160 millió évre becsülik a tudósok.

A terepen töltött órák után mindenkinek jólesett a szabadban elköltött ebéd, egy kis csokoládéval, gofrival is édesítve.

Hazafelé a buszon - újra átélve, boldogan mesélve az elmúlt napok élményeit - azt kérték a tanár úrtól a kis ásványgyűjtők, hogy kezdje el szervezni a következő túrát, és induljanak mielőbb. Akár már holnap!

Tátrainé Kulcsár Irén