Így anyázunk mi

Neki is van lánya, pontosan tudta, mi következik. Hogy mi is? Olyan békés együttlét, amelyet már nem zavar a nevelés kötelessége, sem az ellenállás késztetése.

Már nincs olyan, hogy jaj, anya, és olyan sincs, hogy na de kislányom. Már tudják, miben különböznek és miben egyeznek. Az anya például szeret egyszerre sokfélét főzni, a lány pedig kényes a rendre. Mivel a két dolog csak ritkán jár együtt, kialakult az ésszerű munkamegosztás. Együtt nevetnek azon is, hogy egyszer a külföldi útjáról az anya egy divatos színes ruhát hozott, mire a lánya: csak nem gondolod, hogy ezt a tarkaságot felveszem? Azóta elfogadták egymást, a különbözőségeket is. A lány veszi a legszebb színes sálat az anyának, aki egy farmerrel viszonozza. Az anya olykor feltölti vidéki ízekkel lánya hűtőjét, aki vitamintablettákkal egészíti ki a mama készletét.

Amikor együtt vannak, már két önálló felnőtt asszony beszélget a múltról, jelenről, na és az unokákról. Ülnek egymás mellett és közöttük a feltétel nélküli szeretet és bizalom. Szóval ilyen az anyázás, amikor az ember már eljutott az ezüstkorhoz