A pisztrángok szerelmese - József a válogatottban komolyabb sikereket ért el, mint a focisták

- A szüleim 1940-ben költöztek ebbe a házba, amelyet az elmúlt fél évszázad alatt háromszor átépítettünk. Kisgyerekként kacsák, tyúkok, kecskék között szaladgáltam, de volt tehenünk, sőt még lovunk is, mivel az apám malmot üzemeltetett. A gabonát lovas kocsin behoztuk a környékről, majd a lisztet visszavittük a falvakba. Kilencéves voltam, amikor az apám meghalt motorbalesetben. Ezután két testvéremmel és édes-anyánkkal folytattam a mezőgazdasági munkákat, az állatok gondozását, miközben iskolába jártunk. A szomszéd telken gazdálkodó Nagy Pista bácsitól, aki igen művelt parasztember volt, sokat tanultunk a ház körüli munkákról. Az egyik fia Kádár János orvosa lett, a másik Vas megye főkapitánya. Nos, ebben az időben jött le a Sédhez az ismert természettudós, Vásárhelyi István, hogy tanulmányozza a patak vizének minőségét: megélnek-e benne a halak? A következő év nyarán két társammal vendégül látott a pisztrángtenyészet atyja Szilvásváradon, ahol sokat tanultunk tőle ezeknek a halaknak a neveléséről. A harmadik évben már halakat telepített a Márkónál eredő Sédbe, ami akkor nagyon tiszta volt, inni lehetett belőle.

Pesti József kitanulta imádott hobbija minden csínját-bínját, évtizedeken át horgászott versenyszerűen, ma is a víz és a halak szerelmese
Fotó: Mátételki András

József a Veszprémi Horgász Egyesületnek alapító tagja lett, 1948-ben megkapta a vízjogi engedélyt a patak Márkótól Kádártáig terjedő, közel 25 kilométeres szakaszára. Lelkesen fogtak hozzá a zuhatagok építéséhez 500 méterenként. Egészen 1978-ig, a patak elapadásáig háborítatlanul horgászhattak, miközben ellátták a természetvédelmi feladatokat is.

Többen felkapták a fejüket, amikor az országos horgász- szövetség 1988-ban közzétette, hogy küldenének egy csapatot Olaszországba, az első pisztrángfogó világbajnokságra. A válogatóversenyt a Vas megyei Pinka pataknál rendezték, ahol ugyan nem volt pisztráng, de azért összeállt a tíztagú csapat... Micsoda meglepetést hozott a küzdelem: a Pesti Józsefet is soraiban tudó gárda a 27 nemzet között a 8. helyen végzett! A magyar csapat gerincét a veszprémiek adták.

- Edzeni Romániába jártunk át, ahol 1500 méter felett terem a pisztráng, amelyről tudni kell, hogy árral szemben úszik, bogarakkal, bolharákokkal táplálkozik úgy, hogy kiugrik értük a víz felszínére. Néhány év alatt 3-4 kilósra nőnek. Élénk színű ruhában nem lehet feléjük közeledni, mert akkor szétrebbennek. Rafináltak, mert már tíz méterről meghallják a lépéseinket a parton. Négy évig voltam a csapat tagja, majd 14 éven át, 2004-ig a pisztránghorgászok szövetségi kapitánya. Szép sikereket értünk el a világbajnokságokon - jobbakat, mint a focisták, általában a 4-5. helyen végeztünk - meséli József.

A legnehezebb abban az időben is a pénz, az évi másfél millió fo-rint előteremtése volt. Megtudtam, hogy a kizárólag külföldön rendezett versenyek egy hétig tartottak, ami köré a helyiek valóságos népünnepélyt szerveztek. Általában másfél kilométeres szakaszt osztottak fel sorsolással a versenyzők között. A szektorokban valamennyi ország egy-egy versenyzője kapott helyet. Mindenki mögött versenybíró állt, aki a kifogott halak után, mintegy igazolásul, bilétákat adott. A 2-3 órás versengés alatt egy alkalommal Szlovéniában Pesti József 56 halat fogott, máskor meg csak tízet. Ebben a sportban nagy szerepet játszik a szerencse is. De azért, tegyük hozzá, valamennyi küzdelmet az olaszok nyerték, amin nincs mit csodálkozni, hiszen több mint 400 ezer pisztránghorgászt tartanak nyilván a csizmás országban.

- Talján barátaink nagyon rendesek voltak, mert esténként borozgatás közben beavattak bennünket a technikai trükkökbe, hogy például a 11 méter hosszú botra milyen nehezéket tegyünk, amely nem akad el a mederben. Persze őket és a román sporttársainkat gyakran láttuk vendégül a Balatonnál.

Amikor Pesti József a '60-as években a Veszprémi Állami Gazdaságnál beruházó-ként dolgozott, felülről jött az ötlet, hogy Ódörögdpusztán építsenek pisztrángtelepet. Erre a bauxitbánya vizével táplált Viszló patak és környéke ideális helynek bizonyult. De hiába a tanul- mányút Dániába, Horvátországba, Szlovéniába, a kivitelezés motorja, Mikes János váratlan halála romba döntötte a szép halas reményeket. Öt évvel később viszont a Balatoni Halgazdaság átvette a terveket, majd megépítette Európa legnagyobb pisztrángosát. A fénykorban a nyolc hektáron elterülő medencékből napi egykamionnyi halat fogtak ki a munkások, akik - voltak vagy 20-30-an - a bányászokhoz hasonlóan helyben laktak családjukkal. Tíz év után leállt a bánya, így a Viszlóba se került már víz, viszont a hévízi tóért már nem kellett többet aggódni. Ahol nem elég magas a gaz, még ma is látni a medencék körvonalait.

- Az állami gazdaságnál egy napon behívott az igazgató, s közölte, a testvérének kell az állásom, ezért végkielégítéssel felmond nekem. Harminckét évesen nem sokáig lógattam az orrom, mert állást kínáltak az AFIT-szervizben. A terep nem volt idegen, mert végzettségem szerint autószerelő vagyok és esztergályos. Aztán amikor hatvanévesen nyugdíjba mentem, felelevenítettem a régi szenvedélyemet, s belefogtam a pisztrángnevelésbe. Az ivadékokat egyéves korukig gondoztam, ekkor elérték a 25- 30 dekát. A barátaim is kaptak belőlük, no meg a pontyokból, merthogy azokkal is foglalkoztam. Amikor Bori lányom pici volt, mindig ott sündörgött a közelemben. Ismerőseim legnagyobb elképedésére hatévesen már megnyúzta a halakat. Mit gondol, mit kért akkor a születésnapjára? Légpuskát. Mivel fiús természete volt, megkapta.

Lánya a gimnázium után elvégezte a Soproni Erdésze-ti Főiskolát, ahol a diplomamunkáját a pisztrángok korszerű etetéséről írta. Akkor építették meg a saját forrásból táplálkozó medencéket a kertjükben, ahol hét közben József gondozta a halakat, hétvégén pedig lánya végezte el a különböző méréseket rajtuk. Eközben Józsefnek is alaposan el kellett mélyülni a szakirodalomban.

- Hogy ne lehessen megérezni a tápszer ízét, Ausztriából hoztam lejárt szavatosságú húst és pisztrángtápot, amelyet megfőztem, majd pépet készítettem. A medence partján elég volt párszor bemutatni nekik a dobómozdulatot, szinte forrt tőlük a víz felszíne. Miután Bori megszerezte a diplomáját, a pisztrángakció abbamaradt.

Ennek már hét éve. Idén a pontyozást is befejezem. Elég nagy a kert, van elég munkám. De a horgászást azért nem hagyom abba a barátaimmal! Erről a szenvedélyemről nem kívánok lemondani. Tudja, miért? Erre egy kínai mondással felelek: Ha egy napig boldog akarsz lenni, rúgjál be! Ha egy hétig, akkor nősülj meg! Ha egy életen át boldogságra vágysz, menj el horgászni! - mondja mosolyogva Pesti József.