Az 5. Eb-n egyetlen meccs sem ért véget kilencven perc alatt

A csoportkörben a 32 válogatottat nyolc csoportba osztották. Az előző viadalhoz hasonlóan a mérkőzéseket oda-visszavágós rendszerben játszották le, és a nyolc csoportelső továbbjutott a negyeddöntőbe. A 2. csoportban Magyarország válogatottja Wales, Luxemburg, valamint Ausztria csapataival került össze. A látszólag - akkor még - könnyű kvartettből azonban nem sikerült továbblépnünk. Bemutatkozásaként legyőzte a csapat idegenben Luxemburgot, majd Cardiffban az elképzelés nélküli játék vége 2-0-as walesi győzelmet hozott. Bécsben ugyan pontot szereztek, ám a Wales elleni hazai összecsapáson hiába játszottak fölényben, a vendégek 2-1-re győztek. Ezzel a vereséggel lényegében elszállt a továbblépés reménye, gyógyír gyanánt talán arra emlékezhetünk, hogy a már tétnélküli folytatásban előbb Ausztriát győztük le 2-1-re, és amolyan szépségtapaszként az öt gólt elérő Nyilasi Tibor vezérletével lemostuk Luxemburgot 8-1-re. A két győztes találkozón, pedig már a kapitányi székbe visszatérő Baróti Lajos küldte harcba válogatottunkat. A többi csoport is 1975 év végére befejezte a küzdelmeket, a 3.-ban Jugoszlávia egy meccset veszítve toronymagasan végzett az élen, de más kvartettekben eléggé nyílt csata zajlott, és csak egy-egy pont döntött a továbbjutókról.

Panenka szemtelen tizenegyese Csehország Európa-bajnoki címét jelentette Belgrádban. Fotó: imago

A negyeddöntők párosításai igen pikáns mérkőzéseket hoztak, itt is, akárcsak korábban oda-visszavágós szisztéma alapján dőlt el, hogy mely négy ország válogatottja lehet ott Belgrádban, illetve Zágrábban. Csehszlovákia Pozsonyban 2-0-ra megverte Szovjetuniót, és ez megalapozta a zágrábi repülőjegyet, hiszen Kijevben 2-2-t értek el. Hollandiának nem okozott gondot Belgium kétszeri legyőzése (összesítésben 7-1), míg Jugoszlávia Walesen keresztül verekedte be magát a négy közé (2-0, 1-1). Az NSZK, pedig a madridi 1-1-et követően Münchenben Uli Hoeness, és Klaus Toppmöller találataival 2-0-ra nyert, és a jugoszlávok ellen készülhetett az elődöntőben.

1976. június 16-án játszották az elsőt elődöntőt, Zágrábban Csehszlovákia az előző világbajnokság ezüstérmes csapatával, Hollandiával vívta. A tulipánosok a mérkőzés, egyértelmű esélyesei voltak. Talán ez is volt a baj, a narancsmezes legénység ugyanis kissé könnyedén vette riválisát, holott tudnia kellett volna, hogy a csehszlovákok előzőleg az angolokat és a szovjeteket is elütötték a továbbjutástól. A rendes játékidő végén 1-1 volt - a csapatkapitány, Anton Ondrus ide is, oda is betalált -, és 1-1 volt a kiállítások aránya is, előbb Jaroslav Pollákot küldte le második sárgával a játékvezető, aztán Johan Neeskens mehetett idő előtt zuhanyozni. A hosszabbításban az utolsó hat percre azonban sűrűsödött össze minden. Két csehszlovák gól is esett, a kettő között Wim van Hanegem piros lapot kapott - a hollandok sorsa megpecsételődött, meglepetésre készülhettek a bronzmeccsre, így nem ismételődhetett meg az két évvel korábbi világbajnoki döntő. Pedig a nyugatnémetek megadták ehhez a sanszot, mivel, ugyan ők is hosszabbításban, de nyertek a jugók ellen. A világbajnok gárda már kétgólos hátrányban volt, ám a német mentalitás, mint oly sokszor a futballtörténelemben, ezúttal is kihúzta a Nationalelfet a slamasztikából.

A szünet után beálló Heinz Flohe szépített, majd Helmut Schön szövetségi kapitány az utolsó tíz percre behozta az újonc Dieter Müllert. Nem sokat teketóriázott, alig, hogy pályán volt, kiegyenlített, így jöhetett a hosszabbítás. Annak a hajrájában, pedig Müller az utolsó öt percben berámolt még két gólt (4-2), döntőbe juttatva csapatát. A bronzmeccsen ugyancsak százhúsz perces, hosszabbításos meccsen Hollandia nagy nehezen gyűrte le vendéglátóit. A rendes játékidőben született 2-2-es eredmény után Ruud Geels megszerezve második góját juttatta éremhez a gárdát. A fináléban aztán a németek szinte lekopírozták az előző meccsüket, hiszen már két góllal (Svehlik, Dobias) vezettek a csehszlovákok, és utána kezdett kapaszkodni Schön csapata. Előbb D. Müller szépített, majd Bernd Hölzenbein volt az, aki a 90. perben egalizált, s megint jöhetett a hosszabbítás. Itt nem született gól, és az újrajátszás helyett tizenegyesek következtek, melyek során egyetlen rúgó sem hibázott az első három sorozatban. A negyedikben Ladislav Jurkemik belőtte, U. Hoeness viszont az égbe lőtt, így Antonín Panenkára maradt a döntés. Ő alányúlt a labdának, amely az elmozduló Sepp Maier elárvult helyén, középen esett be a hálóba (azóta ezt úgy hívjuk, hogy panenkázás), és Európa-bajnok lett Csehszlovákia!