Sorsdöntő esztendők előtt állunk - Svéhlik Csaba a magyar gazdaságról

Nemrégiben tette közzé a KSH a magyar gazdaság első negyedévének gazdasági mutatóit. Nemcsak a szakértőket, de a kormányzati szerveket is igencsak meglepte, hogy mindössze 0,9 százalékkal, naptárhatással kiigazítva pedig csak 0,5 százalékkal bővült a magyar GDP az év első negyedévében. Negyedéves alapon 0,8 százalékos visszaesés volt. A tavalyi kimagaslóan jó, 3,2 százalékos bővülés után az idei értékek az egyik legrosszabbak az Európai Unióban  - állapítja meg Svéhlik Csaba, aki azzal folytatja, hogy ez a nagymérvű ingadozás hűen tükrözi a magyar gazdaság mérhetetlen sérülékenységét, instabilitását, amely főként alapvetően két külső tényezőre vezethető vissza. Az egyik jól érzékelhető hatás: a magyar gazdaság növekedési esélyeinek az uniós pénzek lehívhatóságától és az ezekből megvalósuló állami beruházások volumenétől való egyértelmű gazdasági függése. Az eu-s támogatások létkérdése mellett az ipari termelés igen nagy hányadát – körülbelül egyharmadát – kitevő járműipari kibocsátás ciklikussága nagyon sebezhetővé teszi a hazai ipar kibocsátásának egészét, amely a teljes nemzetgazdasági teljesítés nagyfokú ingadozásában ölt testet. Mindkét tényező miatt már középtávon aggódnunk kell.

Munkások egy üzemben. A járműipari kibocsátás ciklikussága sebezhetővé teszi a hazai ipart (Fotó: Shutterstock)

Sajnos a magyar gazdaság hozzáadott érték-képző képessége meglehetősen alacsony (emiatt alacsonyak a jövedelmek), másrészt a gazdaság több szempontból is egészségtelen szerkezetén az elmúlt 25 évben érdemben nem sikerült változtatni. Mára már egyértelművé vált, hogy fenntarthatatlan az a főként kis hozzáadott értéket előállító, alacsony bérekkel versenyezni kívánó gazdasági modell, amely nemcsak Magyarországot, hanem a közép-kelet-európai régiót is jellemezi a rendszerváltás óta. Ma tízből körülbelül négymillió magyarnak a jövedelme a létminimum alatt van, másik négy pedig nem keres annyit, amiből érdemi megtakarításai keletkeznének. Két és fél évtizednek elégségesnek kellett volna lennie az életszínvonal felemelésére. A gazdaságilag fejlett országok gazdaságirányítása tudatosan törekszik az alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkahelyek otthoni kiszorítására a minimálbér egyértelmű emelésével, ezzel folyamatosan emelve a gazdaság egészének átlagos termelékenységét. A régió más országaihoz hasonlóan azonban a mindenkori magyar gazdasági elit a gyors és jelentős beruházásokkal kecsegtető nyugati cégek hazai leányvállalatainál kevés kivétellel konzerválta az alacsony béreket fizető munkahelyeket (például összeszerelő üzemeket). A várakozásokkal ellentétben nincs ugyanis olyan piaci folyamat, amely kikényszerítené a termelékenység növekedését az alacsony bérekre építő vállalkozásoknál. Az eltérő gazdasági modellek eredményeként persze nem meglepő, hogy a keleti és nyugati termelékenység közötti különbség nőtt, és nem pedig csökkent.

A cikk szerzője, Svéhlik Csaba (Fotó: feol.hu)

Középtávon, az eu-s pénzek 2020 utáni erőteljes visszaesése, illetve a magyar gazdaság szerkezetében markánsan helyet foglaló járműipari gyártás várható globális változásai miatt, az utolsó esélyünket kell megragadnunk. Talán nem túlzás, az elkövetkező öt évben a magyar gazdaság sorsa évtizedekre el fog dőlni. Kulcsfontossággal fog bírni, hogy minden lehetséges forrást innovációra, kutatás-fejlesztésre, oktatásra és start-up cégek támogatására fordítsunk, különben megmarad az örökös félelem, hogy vajon hány hétre áll le a nyáron az Audi vagy a Mercedes - vélekedik Shévlik Csaba.