Márton, az óriás - az 1700 éves szent az MMIK mögött bukkant föl

Ahogy a Márton-jelenséget történelmi, vallástörténeti kontextusba helyező iseumi kiállítás megnyitóján elhangzott: a híres köpenymegosztó jelenet külön fejezetet tesz ki a keresztény művészet történetében. Mártonnal lépten-nyomon találkozhatunk Szombathely közterein is (Márton a magasban, Márton megkereszteli az édesanyját). Tényleg, lehet, hogy elférne még valahol egy olyan Márton-szobor, amely  szellemében az emberléptékű  szombathelyi Joyce- és  Weöres-szoborhoz hasonlít: hogy megérinthessük, hogy odaülhessünk mellé. Odaadnánk a fél köpenyünket is, ha fázik.

Élőben találkozhattunk Mártonnal a Weöres Sándor Színház Szivárvány havasán-előadásában: a puritán életet élő, tépelődő Márton püspököt Jordán Tamás keltette életre (és kelti majd a következő évadban is), mindig mellette életrajzírója, Sulpicius Severus (Kenderes Csaba), akinek tulajdonképpen Szombathely Mártont köszönheti. Mert ha ő nem írja le, hogy Márton Savariában született, akkor sose lehetett volna lezárni a vitát Pannonhalmával. Na de Márton egyfelől egyértelműen Szombathelyé, másfelől meg mindenkié. A Mesebolt Bábszínház szép – és nem csak gyerekeknek való – előadása, a Triangulum három szent, a sárkánnyal viaskodó György, a köpenyét megosztó Márton és a madarakkal társalkodó Ferenc alakját hozza egészen közel, az ő lelkükért küzdenek az angyali és ördögi erők. És bár a csata egyszer már eldőlt (mindhármukat szentként tiszteljük), azért sose lehet tudni. A Triangulum akkor szól a legszebben, amikor benne Márton kimondja: a segítség mindenkinek jár, aki szenved, legyen bárki, jöjjön bárhonnan.

Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatója – akinek gondolkodásában központi helyet foglal el a hagyomány és korszerűség egyidejű játékba hozása – a rendezője annak a Márton-játéknak is, amelyben óriásbábokat (tényleg óriásiak!) mozgatnak Horváth Győző vezetésével az Ungaresca táncosai (nem egyszerű feladat). A játék a Szent Márton Programiroda fölkérésére készült; na, ennek a próbáját csíptük el a hétvégén az MMIK mögötti zöldben. Az óriásbábok tervezője Majoros Gyula (dolgozott már, nem is egyszer,  a Mesebolttal). A lovon ülő Mártonnal már találkozhattunk az év elején, a Márton-év megnyitóján,  a koldus figurája azonban a napokban készült el: ki kellett próbálni.

A végén pedig még az is kiderülhet, hogy Márton nevezetes köpenye (evangéliumi szellemben) maga a ránk boruló végtelen égbolt, mindannyian elférünk alatta, mint az ég madarai és a mezők liliomai.

Ha jubileumi Szent Márton-év, akkor így kellene élni: sose tudni, mikor futunk össze vele, mint legutóbb az MMIK mögött a parkban. És ha nem Márton-év, akkor is. A hiányt, a szenvedést úgyse lehet kikerülni.