Kovács Zsófia: folytatódik a munka, nincs pihenő

Ugyanis a magyar női tornászválogatott tagjaként az első éves felnőtt versenyző Kovács Zsófia olyan nagyszerű sorozatot zárt le ebben az évben a svájci Európa-bajnoksággal, amely a dicséretesen szerepelt magyar csapat mellett a legkellemesebb meglepetést jelentette az olimpiáig. Bár Draskóczy Imre, a válogatott kapitánya még hivatalosan nem jelentette be, hogy a riói olimpiára a dunaújvárosi tornászlány utazik (a döntést az elnökségnek kell először bejelenteni), de nyílt titok, hogy Zsófia fog utazni a riói olimpiára.

Kovács Zsófia egy esetleges döntőbe jutásról álmodozott, de fantasztikus eredményként az ugrás és a felemás korlát döntőjébe is bekerült. Ez utóbbiban ötödik, azaz pontszerző eredményt ért el. Ugrásban pedig a hetedik helyen végzett. Ez a siker, valamint a csapat döntőben elért nyolcadik helye a magyar női torna felébredését jelentette mély, évek óta tartó álmából.

Kovács Zsófia már érkezése után a megszokott műhelyben, a tornacsarnokban a címeres mezében

Évek óta kifüggesztve a tornacsarnok ajtaja mellett tanítja bölcsességre a belépő tornászokat. Kovács Zsófia a többi nyolc parancsolattal együtt ezeket már betéve tudja. Persze Zsófiának egy rendkívül sikeres Európa-bajnokság után legalább még tíz nevelési tanácsot is felírhatnánk. Például: sokat dolgoztál, és ennek meglett az eredménye. Továbbra is légy szerény, másokhoz kedves, őszinte, szeretetre méltó emberke! De ezekre az intelmekre is valami mindig figyelmeztetné majd Zsófiát.

– Nincs különösebb kabalám, de anyutól kaptam egy kis angyalkát. Ezt mindig viszem magammal. Vigyázok rá, hogy meg ne sérüljön. A család azzal bocsátott el, hogy nagyon ügyes legyek, és vigyázzak magamra. A tesóim is megírták: nagyon fognak szorítani nekem. Egyszóval sok-sok kedvességgel halmoztak el.

– Azután gépre szállás, és kezdődhetett a feszültség, az izgalom a verseny színhelyén...

– Szó sincs róla. Azzal ütöttem el az időt már a repülőn, hogy minden szeren az összes gyakorlatomat végig lejátszottam a fejemben. Nyilván gondolatban mindegyik sikerült. Vasárnap utaztunk el, kedden volt a pódiumedzés, de ott sem izgultam. Majd csütörtökön a selejtezőn már feszültebb voltam, de mivel jól indult a szereplésem, azután már nyugodtan, kiegyensúlyozottan versenyeztem. Bevallom, azért a gerenda miatt egy kicsit hevesebben dobogott a szívem, de az is sikerült.

– Az első felvonás, a csapatversenyben nagyszerűen, döntős eredménnyel végződött. Öröm volt hallani, látni, hogy a magyar csapat tagjai mennyire szorítottak egymásért...

– Ez tényleg így volt. Egy rossz szavunk nem volt egymáshoz, pedig volt még közöttünk komoly tét. Igazi jó csapatként működtünk. Erős gyakorlataim voltak, és tudtam, hogy ha megcsinálom tisztán azokat, akkor a csapatnak is segítek. A döntőbe jutás pedig tizennyolc éve sikerült utoljára a magyar együttesnek. A nyolcadik helyezés nagy örömet okozott nekünk.

– Mi pedig el voltunk ragadtatva: Kovács Zsófia tizenhat évesen két szeren, ugrásban és felemás korláton is bejutott a szerenkénti döntőbe. Erre talán egyedül a nagyágyúk, az oroszok, a britek, a németek képesek. Hát ki ez a fiatal, csinos, magyar lány?

– Én nem láttam annak a külső jelét, hogy felfigyeltek volna rám, bár másoktól hallottam, hogy volt ilyen. A torna szubjektív, mivel pontozásos sportág, és csak jó származik abból, ha a pontozók megjegyzik a versenyző nevét.... Így a csapatverseny után félig-meddig ismerősként léphettem a szerekhez. De idézzünk vissza két tornaelemet: az ugrást és a felemás korlátot. Az első ugrásom az erős gyakorlat. Szépen sikerült. A kedvenc szerem pedig a felemáskorlát is komoly anyagerősségű számom, amivel szintén nem volt gond. Egyáltalán nem idegesített, hogy igen erős volt a konkurencia. Élveztem a versenyzést. Eredetileg álmomban jött elő egy döntőbe jutás képe, és lám-lám kettő lett belőle. Ráadásul korláton pontszerző ötödik lettem, ugrásban pedig hetedik. Ez határtalan boldogságot jelentett nekem. Az is megnyugtató volt számomra, hogy a szerenkénti döntőknél már mellettem lehetett Trenka János, a saját edzőm. Mindig volt még egy rövid tanácsa a gyakorlat előtt. Hát ez a kontinensbajnokság kiválóan sikerült nekünk.

– Akkor már a női szabó jöhet méretet venni Kovács Zsófiáról, s készülhet az olimpiai kosztüm?

– Azt hiszem igen. A szövetségi kapitány a hétfői tévéadás idején mondta nekem, hogy én utazom. Azóta már azt is tudjuk, hogy Draskóczy Imre a szövetség elnökségének engem javasol majd a riói olimpiára. Tehát a napokban folytatódik a munka, nincs pihenő. A gyakorlataimat pontosítani kell augusztusig.

És akkor a kis angyalka elrepül nagyon, nagyon messzire!