2016.06.08. 08:22
Azt a Savariát látják, amely Szent Márton korában létezett – Mindig az iseumi halványkék úton
A Szent Márton és Pannónia című kiállítás első fele – Kereszténység a római világ határán – Szombathelyen, a második Pannonhalmán látható. A kettő együtt adja ki azt az egészet, amely teljességre törekvően tárja a közönség elé a korszak tárgyi emlékeit a keresztény közösségek üldözésétől a keresztény vallás legalizálásáig és elterjedéséig.
A szombathelyi Iseum nemcsak kiállítóhely és múzeum, hanem maga is műtárgy: Pannónia ma ismert legfontosabb római kori, keleti eredetű, rekonstruált vallási emléke. Az 1955–61, aztán 2001–2010 között tartó régészeti kutatások során tárták föl az egyiptomi Isis istennőnek szentelt egykori savariai épületegyüttest, amely a Borostyánút városi bevezető szakasza mentén épült fel a Kr. u. 1. század végén.
Fotó: Unger Tamás
A tájékoztató szerint a savariai szentkerület Pannóniában példátlan nagyságú volt, méretei a Római Birodalom más Iseumaival összevetve is jelentősek, vagyis Savaria Isis-szentélye kultuszközpontként működhetett.
A 4. század közepén elbontották, helyén késő római temető létesült. A rekonstruált szentély környezetében felhúzott kiszolgálóépületben működik ma a múzeum: ez a Iseum Savariense, amelynek állandó kiállítása Pannónia sokszínű vallástörténetén vezeti végig a látogatót.
Erre az állandó kiállításra épült most rá a Márton korára fókuszáló kiállítás: a Savaria Múzeum gyűjteményéből válogatott tárgyakon kívül több belföldi és külföldi múzeum (Münchentől Zágrábig) adott kölcsön saját kincseiből az iseumi bemutatóra.
Tóth Endre professzor megemlíti, hogy még a 19. század végéről való helynévtárak is Szombathely/Steinamanger/Savaria néven jegyzik a várost, ez pedig a folytonosságra utal: amióta Claudius megalapította Savariát (Kr. u. 40 és 50 között), azóta így vagy úgy, de folyamatosan lakott helyként funkcionál. Az pedig, hogy most Szombathelyen ünnepeljük a Szent Márton-évet, Sulpicius Severusnak köszönhető: ő írta le, hogy Márton Savariában született.
Tóth Endre arra is fölhívja a figyelmet, hogy a születési év rögzítese ritkaságszámba megy, akkoriban inkább a halál (azaz a „mennyei születés”) dátumát volt szokás följegyezni. Hogy honnan a lezártnak tekinthető vita Pannonhalmával Márton születési helyét illetően? Onnan, hogy a rendet alapító Szent Benedek az első bencés templomot Szent Márton tiszteletére szentelte – ezért tartják olyan nagy becsben Mártont a bencések; ez a hagyomány folytatódott a Pannonhalmi Főapátsággal is, amely a Szent Márton-hegyen épült föl.
Most viszont Savariában vagyunk. A Márton életéhez közvetlenül kapcsolódó tárgyakat nem láthatunk, a kor viszont megidézhető: „Azt a Savariát látják, amely Szent Márton korában létezett.”
A Constantinus által 313-ban végrehajtott fordulatot – amelynek következtében üldözés helyett szövetségesként tekintett Róma a keresztény egyházra – ötletes mécses-gyűjteménnyel mutatja a kiállítás, amelynek „világbajnok” részleteiben érdemes alaposan elmerülni. Nem a sárga úton, nem is a piroson, hanem végig a halványkéken!
