Nagy futásra készül

Józsa Gábor azt mondta: azért szereti a hosszú távot, mert sosem olyan jó megállni, mint egy maraton után. Tizenöt éve foglalkozik futással, amiből az első tíz térképpel a kezében, tájékozódási futással telt el. Fő versenyszáma azonban jelenleg a maratoni táv, olyannyira, hogy Gábor már a magyar olimpiai csapat tagjaként Rióra készül. Az ötkarikás versenyre való felkészülésének így része volt a Gaja-szurdokban vállalt 15 kilométeres terepfutása is.

Az olimpikon Józsa Gábor (jobbra) olykor nagy versenyt fut a fehérvári Bogos Tamással (Fotó: J. Mező Éva)

- Van fehérvári kötődése?

- Nincs, viszont tájékozódási futó koromban sokat jártam Gántra edzőtáborozni. Amikor az Arak tájfutói meghívtak erre a versenyre, azonnal igent mondtam. Egyrészt nagyon sokra értékelem azt, hogy a város egyik nagymúltú és eredményes sport-ágát akarják feltámasztani, másrészt, amikor láttam a kiírást, arra gondoltam, érdemes lesz eljönni. Itt a Gaja-szurdokban még nem jártam. Gyönyörű volt a táj és jó volt a pálya kijelölése is. Ennyire szép környezetre nem számítottam, valóban élveztem a 15 kilométeres táv minden egyes pillanatát.

- Megkezdte felkészülését az olimpiára. Ez egy tervezett állomás volt, vagy váratlan beugrás?

- A kettő között. Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy erre a hétvégére még egy felkészülési versenyt be tudunk iktatni, de nem jött össze. Őszinte leszek, nem bántam meg, hogy az utolsó pillanatban kiderült, mégis tudok jönni. Mint extájfutó igazán az erdőben érzem jól magam. A lankákon, hegyekben, erdőben való futásnál nem is tudok jobb dolgot elképzelni.

- Főállású maratonfutó?

- Főállású informatikus vagyok egy fejlesztőcégnél, mellékállásban, a munkaidőmön túl pedig maratonfutó. A felkészülési időszakban hetente 130-160 kilométereket futok, szeretnék többet, de munka mellett nehéz. Sokat segítene, ha 28 órából állna a napom, több időm jutna futni, pihenni és regenerálódni.

- Hol tart most az olimpiai felkészülésben?

- Egy maratoni futásra a felkészülés nagyjából három hónap. Ha visszaszámolunk, hogy augusztusban lesz az olimpia, akkor ez konkrétan most kezdődött el. Az utolsó maratonom áprilisban volt. Közben volt egy átívelő időszak, amikor kikapcsolódásként rövidebb távokon is tudtam versenyezni. Ezeket is nagyon élvezem, de a versenyt már nagyon várom.

- Hogyan tervezi a kintlétet? Élvezni is tudja az olimpia hangulatát, vagy kizárólag a versenynapjára koncentrál?

- Mindenképpen szeretném élvezni és megismerni az olimpia minden pillanatát, nekem ugyanis ez az első és nagy valószínűséggel az utolsó is. Csodával határos volt már az is, ahogyan bekerültem az olimpiai csapatba, ugyanis a Frankfurtban elért 2:18.45-ös eredményem csak azt követően volt elég erre, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség módosította a riói olimpia nevezési szintjeit, így hónapokkal a verseny után tudtam meg, hogy az ötkarikás versenyen én is indulhatok. Ez az ajándékba kapott indulás azonban arra sarkallt, hogy az eredeti olimpiai szintet is megfussam, amit áprilisban tudtam teljesíteni Hamburgban, ahol beállítottam 2:16.53-mal az egyéni csúcsomat is. Bizakodó vagyok, de reálisan látva Rióban nincs arra esélyem, hogy az első tízbe vagy húszba bekerüljek, a maraton ugyanis nagyon erősen a feketebőrűek által uralt versenyszám. Azt is tudom, hogy ott nem csak önmagammal, hanem az időjárással is meg kell majd küzdenem, mert az ottani meleg nem kedvez a maratoni számnak. Legjobb a 10 fok vagy annál alacsonyabb hőmérséklet, az eddigi egyéni csúcsaimat is hűvös időben futottam. Nehéz előre jó eredményt kitűzni magam elé, nem szeretnék görcsösen ráfeszülni. Azt azonban ígérhetem, hogy életem legjobb futására készülök.