Kirabolták a sírokat

A kiállítás a szombathelyi Savaria Múzeum saját anyaga, mely a Vas megyei Szelestén a közelmúltban feltárt korai népvándorláskori temető leletein keresztül nyújt bepillantást a római kor végeztével beköszöntő mozgalmas időszakba. A nagy sírszámú temetőben harcos férfiakat és gazdagon felékszerezett hölgyek nyugodtak. S hogy kik azok a germánok? Mint azt a múzeumok éjszakáján a kiállítást megnyitó dr. Tomka Péter régész elmondta: ahogy hanyatlott a Római Birodalom, peremterületeire úgy települt be egyre nagyobb számban germán és keleti eredetű népek. A szintén a germán népcsoportba tartozó langobardok a 6. század elején vették fokozatosan birtokba a mai Dunántúlt. Településeikről keveset tudunk, az azonban bizonyos, hogy a germán nép tartós vasi megtelepedésére az említett szelestei temető feltárásáig nem volt információ, ezért nagy a jelentősége.

– A langobardok temetői általában száz körüli sírt rejtenek, melyek érdekessége, hogy a gödrök 3-4 méter mélyek – hallottuk dr. Tomka Pétertől. – Valószínűleg azért, mert féltek a sírrablóktól, de hiába, az értékes ékszerek és fegyverek csábítása nagy volt.

A Szeleste határában fellelt germán temetőben 112 temetkezést találtak. A sírok átlagos mélysége egy méter körüli, a legmélyebb is alig több, mint másfél méteres. A sírok kétharmadát azonban a temetés után kirabolták.

Azt már Pap Ildikó Katalin régész, a kiállítás kurátora mondta el: ez legtöbbször úgy történt, hogy gödröt ástak a sírgödör fej felőli végénél, a koporsót beszakították, majd valamilyen hosszú eszközzel a résen keresztül megpróbálták kikotorni az értékeket.

– A rablások ellenére is korong, „s” és kengyel alakú fibulák, szín- és formagazdag gyöngyök, hajtűk, öv- és cipőcsatok, fésűk, kések, gombok, varrótűk, illetve a szépítkezéshez használt gyantacsomók kerültek elő  – mesélte. – A férfiak sírjaiban pedig fegyvereket, szigonyokat, baltákat, öveket, késeket és tűzszerszámokat találtunk.

A régész hozzátette: a kiállítás további számos érdekességet tartogat, így például torzított koponyákat – abban az időben ugyanis divat volt a fej formájának alakítása, nyújtása. A koponyát a születéstől erős kötésekkel és bandázsokkal formálták – ezek nyomait öt halotton lehetett megfigyelni, egy fiatal nő homlokán pedig a későn kezdett torzítás párhuzamos csontfelszívódásokat eredményezett, melyek jól láthatók koponyáján.

Az izgalmas kiállítás december 18-ig látogatható.