Kati válaszol - Balek vagy bölcs?

Több mint negyvenéves harmonikus házasság után súlyosan megbetegedtem. A férjem ápol, kísér az orvoshoz, összetartja a családot, foglalkozik az unokákkal. Olykor azonban félrelép. Nem beszélünk róla, de tudom, hogy amikor a márkás arcszeszt használja és a legújabb pulóvert veszi fel, nem a barátaival találkozik. Szóval hallgatok, de azért elgondolkodom, balek vagyok vagy bölcs?

„Lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni” – írja Esterházy Péter. Kedves olvasónk nem balek és nem bölcs, de nagyon kiszolgáltatott. Ebben a helyzetben bizony érdemes elgondolkodni, mi minden kerül a serpenyőbe egyik és másik oldalon. Mi a fontos önnek és párjának, mit lehet és szabad elfogadni, elviselni a gondoskodásért. Ha az izmok elgyengülnek is, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a személyiségünk, a bennünk rejlő ember veszít az erejéből. Ilyennek látom levele alapján. Párkapcsolati krízisekben ritkán tapasztalható, elismerésre méltó viselkedés az öné. Bár nem menti fel a férjét, ösztönösen, jó érzékkel képes megértést mutatni az „új szokásokkal” kapcsolatban. A jelek mégis arra figyelmeztetnek, hogy bizonyos dolgokon változtatniuk kell ahhoz, hogy további éveket is együtt tölthessenek. Párja szereti önt, gondos nagyszülő és férj, ráadásul férfi, aki nehezen mozdul a biztonságos fészekből, ez segíthet mindkettőjüknek. Igaz, hogy új partnert talált, de feltehetően nem tudott csak ápoló, és szerető nagypapa lenni, „új tükörre” is vágyott. Mi lenne, ha ön próbálna olyan tükröt tartani a férje elé, amelybe jó belenézni? Önnek is látnia és láttatnia kellene, hogy férje odaadó, vonzó férfi is, akiről most egy kicsit elfeledkeztek. Természetesen ez sem garancia a visszatérésre, de még mindig ez adja a legnagyobb esélyt.