Jó reggelt, Vas megye!

Ránézett a pultnál álló asszonyra, és megnyugodott: érezte, hogy ebből a húsból jó leves lesz. Mert a formás, jókedvű ötvenes nők már nem kapkodnak. Tudják, hogy a jó húslevesnek idő kell, és addig hagyják a lassú tűz fölött a fazekat, amíg a tetején lebegő aranykarikák el nem kezdik csiklandozni egymást. Ebből az asszonyból a zsemlemártást is kinézte, és nem tévedett: hallotta, amikor a szomszéd péknél zsemlét kért, és nevetve mondta, hogy a tegnapi is jó lesz, úgyis áztatni fogja.

Ilyen asszonnyal ő is kiegyezne, gondolta magában, közben kihajolt a pult fölött, és nézte, ahogy a pöttyös ruha lágyan ringatózva eltűnik a sorok között...