2016.07.07. 19:16
Kispad blog: Amikor a népmesei hősök visszatértek
A walesi válogatott Eb-szereplése remekül példázza a labdarúgás jelenlegi fejlődési irányát. Ez már egy új világ, de valahol mégis visszatértünk a múltba.
Mondhatjuk, hogy az idei foci Eb a kicsik Eb-je volt. Olyannyira, hogy a franciaországi tornát követően talán el is hagyhatjuk a kicsi jelzőt, ha egy nem focinagyhatalmi státuszban lévő nemzet labdarúgó-válogatottjáról beszélünk.
És itt most mi is büszkén dagaszthatjuk a mellünket, a finalista Portugália előtt nyertünk csoportot, s 4:0 ide, rosszindulatú károgók oda, egyenrangú félként küzdöttünk a nyolcaddöntőben a világranglista második helyezettjével.
Mellettünk Izland is kimaxolta a nemzeti fociéletérzést, a szigetországiak a negyeddöntőig meneteltek. A csapat nem kis tettet hajtott végre akkor, amikor kiejtette Angliát, amely egy hatalmas futballgépezettel a háta mögött ugyanaddig volt talpon az Eb-n, mint Írország vagy Észak-Írország. A „kicsik" közül Wales jutott a legtovább, az elődöntőben maradt alul.
Ha megnézzük a csoportkört, csak egyetlen „kicsi" kiesőt látunk, Albániát, amely azonban szintén nem szerepelt le.
Közhely, de igaz, hogy a korábban labdarúgásban lemaradt nemzetek pofozógép, mosolygást kiváltó válogatottjai felzárkóztak a többiekhez, és a kontinens legnagyobb része egyetlen mezőnyt alkot.
Az éremnek két oldala van. Egyrészt ma már minden magára valamit is adó nemzeti csapat - álljon akár névtelen, másod- vagy harmadosztályú játékosokból - egységes, szívós, és fizikailag tökéletesen felkészített. Másfelől a futballnagyhatalmak már nem tudnak annyira dominálni, a sztárokat egyedül talán a németeknek sikerült hosszabb távon egy rendszerbe illeszteni (évtizedes, komoly munka árán), Spanyolország esetében pedig nagyszerűen, szerencsés módon talált egymásra egy nagy generáció és egy friss játékstílus. Azt is észre kell venni, hogy a klubszezonok egyre hosszabbak, a legjobbak könnyen kiégnek, kifáradnak, megsérülnek.
Mindez nem azt jelenti, hogy a jövőben a „kicsik" fogják elhódítani a trófeákat. Németország, Franciaország mindig is esélyesebb lesz, mint Wales vagy Magyarország, de a változás visszahozott némi népmesei motívumot és őszinteséget a sport őskorából.
