Bőben nyaral Szenilla - Mutatjuk Mírát, ő kölcsönözte a feledékeny hal hangját

Vakán Míra egy átlagos hétéves kislány, aki épp Bőben tölti a nyarat a nagyszüleinél. Valamiben mégis különbözik a többi gyermektől: az ő hangját most egy ország hallgatja a mozikban.

Míra családjától nem áll távol a színészet. Nagyszülei még középiskolában jártak színjátszó-körbe, ám az iskola után abba is maradt. Nagymamája Bőben alakított később színjátszó-csoportot, amit éveken át vezetett. Egyik lányuk már komolyabban gondolta a színészetet, ő színházban és filmekben is játszott, majd a szinkronszínészet felé fordult Az ő kislánya Míra, aki folytatni szeretné a családi hagyományt.

Mírával nyaralása alatt nagyszüleinél találkoztunk, itt van vele Bőben testvére, Dominik is. Nem kell sokat kérdezgetni, magától kezd mesélni a szinkronizálás-élményeiről.

Vakán Míra Marcella testvérével, Dominikkal az egész nyarat nagyszüleinél, Dr. Galiotti Csabánál és Galiotti Csabánénál töltik. A gyerekek nagyon élvezik, hogy a nagy udvaron szaladgálhatnak a kutyával, és bunkert is építhettek.

- Anyukám azért választotta a szinkronszínészetet, mert a testvérem és én megszülettünk, így az esti szerepléseket már nem tudta vállalni. Szeretett volna otthon lenni velünk - mesélte Míra arról, hogyan is kerültek közel a szinkronizáláshoz.

- Egyik nap, mikor beteg voltam, anyukám elvitt magával a szinkronstúdióba dolgozni. Míg ő tette a dolgát, én a társalgóban feküdtem betegen. Pár nappal később, mikor jöttünk haza az iskolából, hívta anyukámat a rendező néni, hogy tudok-e már olvasni. Anya mondta, hogy tudok, így behívtak egy castingra- emlékezett vissza Míra.

A casting után egészen Amerikáig küldték a kislány hangját.

- Nagy meglepetés volt, hogy egy óra múlva már válaszoltak is, hogy az én hangomat szeretnék. Volt, akinek két hétig sem válaszoltak.

Míra hangja 32 jelentkező közül nyerte el az amerikai rendező tetszését, így kezdődhetett is a kemény munka.

- Nehéz dolog a szinkronizálás, nagyon sok dologra kell egyszerre figyelni. Például fel kell venni egy fülhallgatót, amiben az angol nyelvű szöveget halljuk. Néha ez zavaró tud lenni. Egyszer számolnom kellett, és véletlenül a négyet angolul mondtam - emelte ki élményei közül Míra.

Míra nem csak a filmben, az életben is szereti a teknőcöket. Ékszerteknősét még a nagyiékhoz is magával hozta nyaralni. Fotó: Unger Tamás

- Arra is nagyon kell figyelni, hogy épp vidámnak, vagy szomorúnak kell lennem, sokszor ez sem könnyű. Ha vidáman mentem, de szomorú jelentet csináltunk, akkor anyukám mondott valamit, amitől rossz kedvem lett. Ha vidámabbá kellett tenni, akkor pedig megcsiklandozott - a kislány tehát nem volt egyedül, édesanyja mindenben segítségére volt.

- A legjobb, hogy anyukámnak is volt egy rövid szerepe a filmben. Egy megijedt korallnak adta a hangját. Sokat viccelődtünk azzal, hogy nekem több szerepem van a filmben, mint anyunak - tette hozzá cserfesen Míra.

Valóban nem kis szerepről van szó, hiszen a közel kétórás film során folyamatosan visszaemlékszik Szenilla a gyerekkorára - ezekben a jelenetekben mind-mind Míra szólal meg magyarul.

Azóta már egy újabb szinkronszerepet is kapott, bár ez nem volt ekkora volumenű, egy filmben volt egy mondata. - Azt kellett mondanom, hogy „Anya, egy szörny van az ablakban!", mire anyukám csak annyit mondott: ühümm - emelte ki édesanyjával közös élményeit.

Míra a későbbiekben is szeretne színészettel, szinkronizálással foglalkozni, de mint kiderült, ő ennél sokkal sokoldalúbb tehetség.

- Már négy éve balettozok, és sosincs olyan alkalom, amikor unnám. Emellett az iskolai pompom csapatnak is tagja vagyok. Szeretek festeni is, a mamáéknál több képem is be van keretezve.

Míra művészi vénáját mutatja az is, hogy a Szenilla szinkronizálásáért kapott fizetéséből mindössze intelligens gyurmát szeretne venni.