A fotók fekete-fehérek, rajtuk keresztül emberi sorsokba, életekbe pillanthatunk be

A fotók fekete-fehérek, és azonnal feltűnik a szemlélődő számára, hogy itt az arcok dominálnak - és, hogy rajtuk keresztül emberi sorsokba pillanthatunk be. A fotós szociális érzékenysége azonnal átjön, aki csak ezt a kiállítást nézi meg, már félig ismeri Jácintot. Németh Miklós nyitotta meg a kiállítást, aki beszédében elmondta: „nemrég olvastam, hogy egy mű művészi értékét nem a készítője határozza meg, hanem a közönsége, de nem mindegy az sem, ki van a kamera mögött. Jácint elhivatott fotós, láttam hason fekve a porban, vagy öt méter magasban egy fa tetején, hogy megtalálja az ideális szöget és helyet a legjobb képek elkészítéséhez”.

Az alkotó, azaz Nagy Jácint „füstölög” éppen egyik képe előtt. Ez a második fotókiállítása (Fotó: Déri Norbert)

- Azért választottam a fekete-fehéret, hogy a színek ne zavarják a nézőt - magyarázta Jácint lapunknak. - Valaki itt az előbb azt mondta, hogy a hetvenes évek retróérzése fogta el a képeim láttán. De a háttér is fontos, úgy gondoltam, hogy a téglafalon nem mutatnának jól a színes képek. A képeket utazásaim, illetve poroszkálásaim során készítettem, végigjártam a Kéktúrát, de sokat jártam többek között Erdélyben is. Mindenütt kedvesen fogadtak, beengedtek az emberek a lakásaikba, volt, aki még harmonikázott is nekem. Egy remeteéletet élő fuvolaművészt is sikerült megfotóznom Balatonhenyén, aki ráadásul piros pacsiban szerintem akár még országos bajnok lehetne. Ő és sokan mások itt lesznek a falon a nyár végéig.