Vágták a rendet, szedték a markot – Kézzel arattak Olaszfánál

HAGYOMÁNY

– Hagyományőrző kézi aratásról van szó. A Hegypásztor Kör tagjai évtizedek óta próbálják továbbadni azt a tudást, amit a falu idős embereitől szereztek. Ma az idősebbek nosztalgiázni, a fiatalok tanulni jöttek ide – mondta Zágorhidi Czigány Ákos, a civil szervezet alapító tagja, majd azonnal gabonaszálakat fogott a kezébe, és megmutatta a résztvevőknek, mi az a kötélcsinálás rozsból. Mint a bemutatóból és az alkalmi előadásból kiderült: a gabonából font kötél arra szolgál, hogy a marokszedők által felölelt rozsrendeket összekössék ezekkel. A kötegekből készül aztán az úgynevezett kepe. Ezeket halmozták egymásba a gazdaságok udvarán. A rendezettség segített a gabona későbbi feldolgozásában. A bemutatón az aratóhierarchiáról is szó esett. A legfontosabb és legnehezebb munka a kaszásé. A feladat teljesen más, mint a hagyományos kaszálásnál, pedig az sem egyszerű művelet. A gabonát rendbe kell vágni, egy szál sem maradhat lábon. Akkor tudják a marokszedők jól ölre fogni és kötelekbe rakni.

ARATÓK

A kézi aratás iránt érdeklődők között voltak olaszfaiak, oszkóiak és más hegyháti településéről érkezők. Az, hogy a gabonatáblán francia és angol szó is hangzott, az oszkói szőlőhegyen táborozó építész hallgatóknak és külföldi vendégeiknek volt köszönhető. Húsz egyetemista tölti ugyanis gyakorlatát a hegypásztorok szőlőhegyén. Ha éppen nem rozsot aratnak, akkor a hegy egyik présházát újítják fel hagyományos módon: sározással, meszeléssel, tapasztással, zsúpolással.

– A rozsaratásra a július eleje ideális időpont. Nekünk a tetőre való anyagot kicsit még korábban is kell aratnunk, mint ha a magjáért tennénk. Akkor jó a rozsszál érettsége. A háztáji gazdaságokhoz tartozó földeken aratunk, a magot a gazdáknak visszaadjuk. Nekünk a rozsszalma kell – mondta még el Zágorhidi Czigány Ákos, akitől megtudtuk azt is, hogy egy nagyobb épület tetejére egy hektárnyi rozs szalmájára van szükség. A Hegypásztor Kör korábban már a szentendrei skanzennek is dolgozott, készített zsúpfedeleket a házakra. Manapság vasi, zalai tájházak tetőfedésén dolgoznak, valamint osztrák felújításokban működnek közre.

KAJMÓ

Közben lovaskocsikkal újabb vendégek érkeztek a mezőre. A szervezők megadták a módját a hagyományőrző napnak. Így közlekedtek egykor az aratók is a földekre. A lovaskocsi akkoriban visszafelé már a gabonát vitte, így volt ez az olaszfai aratás esetében is. A Hegypásztor Kör vezetője, Kovács István az aratási eszközök arzenálját mutatta be az érdeklődőknek. Alkalmi kiállítást rendeztek ezekből a mezőn. – A cséphadarókból többet is láthatnak. Van régi és általunk újonnan készített ezek közt. Régen ezzel ütötték, csépelték a gabonaszemeket a fejekből. De a mai nap főszereplője az aratókasza. Ezt úgynevezett kajmókkal szerelték fel. A gereblyeszerű toldás a kaszálás közben a gabonát rendbe szedte, így könnyebb dolguk volt a marokszedőknek – mesélte még az elnök hallgatóságának. A résztvevők kedvük szerint próbálhattak ki minden aratási munkafázist az olaszfai kézi-aratáson.