A román korból

Az első kis falusi templom valószínűleg nemzetségi templomnak épült a XII. század utolsó negyedében a mai szentély helyén. A történelem során újjáépítették, többször átépítették. Az 1230-as években még román stílusban készült az átalakítás, hosszú szentéllyel bővült, toronnyal látták el, s elkészült bélletes kapuzata, faragott oszlopokkal és ívekkel. A kapu két oldalán levő fülkékben egy-egy oroszlánszobor található, amelyek felett a templom védőszentjei, Szent Péter és Pál őrködnek. Mind a tatárjárás, mind a törökdúlás nyomot hagyott az épületen.

A betörő tatárok felégették, s az újabb helyreállítást követően (amely már a gótika jegyében történt) közel 300 évig állt. Az 1500-as években az átvonuló Szulejmán hada lerombolta, majd több mint 100 évig maradt a pusztulás hona, csak a mellékhajó állt, ahol az istentiszteleteket tartották.

A ma is impozáns műemlék templom román kori emlékeket őriz. Fotó: VN-Archív

Az 1700-as években a Széchenyi család segítségével teljesen helyreállították a templomot. A gótika eltűnt, s megjelent a barokk, az egész templomot beboltozták, elkészült a barokk karzat és a torony. Az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége 1957 és 1960 között restauráltatta az épületet. Meghagyták a barokk boltozatokat és a tornyot, de ahol csak lehetett, kibontották a román kori és gótikus részleteket. A templom körül feltárták az egykori temetőt, és itt áll a kőtár is, ahol láthatók az eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok. A ma ide érkező látogatót rendezett környezet és meg-újult külső fogadja. Köszönhető ez egy sikeres pályázatnak, az egyházközség megtakarításainak és a hívek adományainak. Megtisztított kőfelületek, megújult toronysisak, a megőrzött középkori gerendák fölött új ácsszerkezet egyedülálló terméspala fedéssel, új fekvő ereszcsatornák, ízléses térkő a templom körül.

De mindez mit sem érne, ha üresen állna Isten háza. Kapuja mindig nyitva, hogy csendjében bárki megpihenhessen testben, lélekben.