Szent Márton nyomában jártak

Fülöp András cserkész és egyben lovag is elmondta, hogy a közel 150 kilométeres utat eredetileg kétnaposra tervezték, ám annyira belejöttek Péntek Ottó cserkészbarátjával a tekerésbe, hogy egy nap alatt végigértek az útvonalon.

- Orbán Róbert, a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal Magyarországi Tanácsának a tagja ajánlotta nekünk ezt az útvonalat - folytatta a lovag. - A Szent Márton évhez mi is szerettünk volna valamit hozzátenni, valami fiatalosat, ami összefügg a mozgás örömével. Innen jött az ötlet, hogy kerékpárral felkeressük az 1700 éve született szent életű férfi tiszteletére szentelt templomokat, valamint történelmi helyeket. Utunk részben követte a még csak tervekben létező „Ókeresztény utat”, mely egykor Szombathelyet Péccsel és Szávademeterrel kötötte össze.

A túra Keszthelyen indult, ide a két kerékpározó vonattal jutott el. Péntek Ottó hozzátette, hogy egy kicsit aggódtak, hiszen lógott az eső lába, ám mire a kiindulási ponthoz értek, szerencsére elvonultak a fellegek.

A végállomásnál Rónai András szombathelyi nagyprior, Fülöp András lovag és cserkész, valamint Péntek Ottó cserkész. A szentről a Visegrádi Szent György Lovagrend Vas megyei priorátusa, illetve a 350. számú Szent Márton Cserkészcsapat különleges módon emlékezett

- A biciklis zarándoklásunkat Keszthelyen kezdtük, ahol a Festetics-kastély parkjában ültetett fa emlékezik az egykor ott álló Szent Márton kápolnára - hangsúlyozta Péntek Ottó. - Jártunk Zalaváron, Zalaszentmártonban, majd Nagytilajon, ahol a templom előtt fogadott minket az alpolgármester, s megmutatta a Szent Márton évre felújított templom belsejét. Útvonalunk következő állomása Vasvár volt, itt a kegytemplom fái alatt elidőztünk kicsit, majd indultunk tovább utunk végállomása felé, a szombathelyi Szent Márton-templomhoz. Én nagyon örültem a kezdeményezésnek, hiszen a cserkészcsapat felnőtt tagjait sokszor az élet messzebbre sodorja egymástól, ritkán nyílik alkalom a találkozásra. Remélem, hogy legközelebb többen csatlakoznak hozzánk és több ilyen programot is kitalálunk.

Ottó gyakorlott kerékpáros, ám András inkább futni szeret, neki nagy kihívást jelentett a 150 kilométeres hossz. Viccesen megjegyezték, valaki szalvétákat gyűjt, ők a kilométereket. Azt mondják, megérte, ők a maguk módján Szent Márton nyomába szegődtek és átérezték a közösségben rejlő erő nagyságát és mélységét. Abban is egyetértettek, hogy sokat kaptak a zarándoklat alatt. Ez is egyfajta áldozat volt, hiszen megmutatta, hogy mire képes az ember, hol vannak a határai. A templomok nyugalmat árasztottak, a csendben pedig kicsit kiléphettek önmagukból, elmélkedhettek.

Az élet is egy út, melyen vannak állomások, de mindenkinek ugyanaz a célja, hogy sikerrel végigjárja. A kerékpáros zarándokoknak ez sikerült is, remélik, hogy ezzel hagyományt teremtettek, jövőre pedig többen csatlakoznak hozzájuk. Gondolatébresztőként és kedvcsinálóként Márai Sándor idézetével zártak: „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.”