Betyáros kirándulás

Az utazás egy, a településről származó vállalkozó és a helyi gyermekeket segítő alapítvány anyagi támogatásával jöhetett létre, de sokat jelentett az is, hogy több felnőtt együtt kirándult a csapattal, segítve ezzel a költségek megosztását.

A "betyárok" a dinnyési várparkban Fotó: Péntek Enikő

Az első állomás a szerelem erejével felépült székesfehérvári Bory-vár volt, amely lenyűgöző árkádjaival, tornyaival ejti rabul a látogatókat. A belvárosban éppen sikerült elcsípni az órajáték utolsó taktusait, Mátyás király és Beatrix királyné elvonulását a 24 órás számlap felett. Érdekes és szép látvány volt a virágóra is, amelynek földbe mélyesztett szerkezete mellett megtalálható az aktuális nap dátuma, amit szorgos kezek minden reggelre virágokból ültetnek újra. A Csitáry-kút vasas, nem túl ízletes, de nagyon egészséges vizének megkóstolása után a társaság Dinnyés felé vette az irányt, ahol a középkori magyar várak kicsinyített másai között barangolhattak, és régi játékokat is kipróbálhattak. A Velencei-tavi hajókázás kellemes órája után a legbátrabbak megfürdőztek a meglehetősen hideg vízben, majd a hazautazás előtt még mindenki kicsit kiélvezte a késő-nyári napsütést a tóparton iszogatva, pihengetve. Megtapasztalhattuk az utószezon árnyoldalait is, miután kiderült, hogy a büfék kínálata kimerül az innivalók megszokott választékában. A szerencséseknek még sikerült megkaparintani az utolsó lángost, palacsintát, hideg-virslis hotdogot, de a többiek rászorultak a gondos anyukák, apukák által csomagolt otthoni falatokra. Talán nem is jártak olyan rosszul...

Péntek Enikő