Tanító nénijüktől búcsúznak a vasaljaiak - In memoriam Laki Gézáné (1927-2016)

Fokozott fájdalom, amikor a halál váratlanul érkezik, még akkor is, ha idős korban következik be. Ez történt most is, Laki Gézáné Egerváry Sarolta Katalin gyémánt diplomás tanítónő esetében. Szeptember 3-án, szombaton jött a hír, hogy elhunyt Vasalja nyugalmazott, tanítónője, a falu Baba tanító nénije.

Laki Gézáné, Egervári Sarolta Katalin 1927. február 8-án született a nyugati határszélen, Vasalján, Egerváry Kálmán kántortanító, iskolaigazgató és Bödő Margit gyermekeként.

Férjével, Laki Gézával 1955-ben kötöttek házasságot, egy gyermekük született: Éva 1957-ben.

Szülei példamutató munkája, édesapja szaktudása, embersége segítette a tanítói pályára. Tőle tanulta el a szakma fogásait, a kitartást, a pedagógusi magatartást, majd azokat saját tanulmányaival egybevetve vált igazi tanítóvá.

Laki Gézáné gyémánt okleveles tanítónő

Gyermekkorát Vasalján töltötte, ide járt iskolába is.

1947-ben végezte el a tanítóképzőt a Kőszegi Szent Domonkos Rendi Nővérek Római Katolikus Tanítóképzőjében. Ez akkor az ország egyik legeredményesebb intézménye volt.

Jánosházára, majd Csákánydoroszlóba került tanítónak, gyermeke születése után egykori iskolájában, Vasalján folytatta tevékenységét. Nagy lelkesedéssel, kedvességgel, türelemmel nevelte, oktatta a kisdiákokat. Osztálykirándulásokat szervezett, színjátszó körben fogta össze a falu összes gyermekét. Az előadásokat helyben mutatták be. A község életében dinamikusan részt vett. Több mint harminc éven át tette mindezt az iskoláért, a gyermekekért, az egész faluért.

1997-ben, ötven éve szerzett oklevele alapján aranydiplomát vehetett át a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. 2006-ban a Vasalja Községért kitüntetést kapta munkájáért. 2007-ben hatvan éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréséül gyémántdiplomáját is átvehette.

Most búcsúzunk az embertől, a tanítótól, aki életével mutatott példát, aki mindenkivel barátságos, kedves és udvarias volt. Akit érzékeny és visszafogott embernek ismertünk, de szerette a társaságot, a jókedvet, idejét szívesen töltötte baráti körben.

Nyugdíjas éveit az olvasás, a kertészkedés, a háziállatok, a virágok ápolása, gondozása töltötték ki. Az utolsó hónapokban már gyengélkedett, ritkábban lehetett látni a virágok között.

Utolsó útjára ismerősök, tanítványok kísérték, most sírját a szeretet virágai borítják.

Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcot.

Szöveg és fotó: Gombásné Judt Magdolna