Tessék mondani, ki ez a bácsi? - Takács Imre emlékét még őrzik Fehérváron

Most lenne kilencven esztendős, de már 16 esztendeje nincs közöttünk. Az évforduló előtt bizottság alakult a régi barátokból, hogy méltó módon idézhessék fel alakját. Úgy érezték, nagy szükség van erre:

- A végső lökést az adta, amikor Kovalovszky Márta művészettörténész elmesélte az egyik furcsa élményét. Tanúja volt, amint fiatal könyvtárosok lapozták a régi újságokat, böngészték a fényképeket, és sejtve, hogy ő tudja a választ, ráböktek Takács Imre szemüveges, hófehér hajú, borostás fizimiskájára, s ezt kérdezték tőle: Tessék mondani, ki ez a bácsi? - mesélte Lakat Erika, a bizottság egyik tagja.

Kovalovszky Márta és a többiek, Takács Imre régi barátai őszintén megdöbbentek. Ha már a könyvekkel foglalkozó fehérvári fiatalok sem tudják, ki volt Takács Imre, óriási szükség van arra, hogy felidézzük alakját, jellegzetes habitusát, no és a költészetét... Ez utóbbit a magyartanárok figyelmébe is ajánlják, hiszen fontos volna, hogy - amikor a 20. századi vagy a kortárs irodalomról esik szó -, legalább a fehérvári diákoknak bemutassák szűkebb pátriájuk meghatározó költőegyéniségét.

A régi barátok, a bizottság tagjai mindenesetre meggyőzték a költő fiát, Takács Györgyöt, hogy fontos volna felidézni édesapja munkásságát. Takács György ráállt, hogy A Szabadművelődés Házában bemutassák a hagyaték fontosabb darabjait. Így aztán régi fotók, könyvek, kéziratok, a költő írógépe mellett láthatjuk Takács Imre szobrait, festményeit is. Mert kézügyeséggel is megáldott emberként ismerték, olyannak, aki kosarat fon, fúr-farag, szobrot készít, különös bohócfigurákat, álarcos alakokat fest.

A tárlat gazdag anyaga időutazásra invitál. A megnyitón azokkal nézegettük a régi, fekete-fehér fotókat, akik ma is köztünk vannak, és ezek a fényképek felidézték a fiatalságukat, és az emlékeket Takács Imréről. Nagy Benedek azt mesélte, valahogy Imre mindenkivel megtalálta a hangot. Amikor Csornán felavatták Nagy Béni Petőfi Sándorról készült szobrát, ott volt Takács Imre is. Visszafelé pedig megálltak valahol, és véletlenül egy lakodalomba csöppentek. Jellemző, hogy Imre annak rendje és módja szerint kedvesen és udvariasan fölkérte és megtáncoltatta a menyasszonyt.

A költő írógépét is bemutatják

- Fődiek vótunk Takács Imrével - mondta a kettejüket összekötő kapocsról Szele István, Szetya, aki a közművelődési iroda vezetőjeként a fehérvári kulturális élet egyik legfőbb motorja volt nyugdíjazásáig. Szele István igen érzékenyen, szubjektív portrét rajzolt a tárlaton a szintén vazsi gyökerű barátjáról:

Szele István emlékezett barátjára

- Ő a zsellérek unokájaként és én, a cselédek fiaként egyazon nyelven beszéltünk. Így nem csak a közös szülőhely, de a közös származás is cinkossá tett bennünket - mondta Szetya, aki arról is szólt: Takács Imre azok közé tartozott, akik ostorozták a létező szocializmus világát, érzékelték a rendszer megnyomorító hatásait:

- Paraszt őseitől örökölt génjeibe kódolva volt a szókimondás, az igazság-keresés, a hit. Oly korban élt, amikor az igazságot csak úgy mondhatta ki, ha - látszat szerint - a garabonciás élet sokszor megvetett és megmosolygott létét választja szemfedőül a hatalom és az emberek megtévesztésére. Pedig a megvert mezők vándoraként a halottak sétaútját járta egész életében. Helyettünk gondolkodott, helyettünk őrlődött, helyettünk kétkedett, helyettünk lázadt, helyettünk szenvedett, helyettünk emelt követ a gazságra, helyettünk mondta ki azt, amit mi nem tudtunk és nem mertünk kimondani. A látszat keltett könnyed, bohém lét mellett - most már tudjuk - igazi erkölcsi mérték volt - hangsúlyozta Szele István, és hozzátette: Takács Imre sokszor és sokak szemében tűnt udvari bolondnak, hogy ebben a megtévesztő jelmezben mindig mindenki szemébe mondhassa az igazságot. Szele István felidézte azt az időszakot, amikor Szabad és kötelező című nagyszerű verse megjelent, és hatalmas vitákat váltott ki. Takács Imrét ekkor méltatlan támadások érték. Azok is megtagadták, akiktől ezt nem várta volna...

Egész élete tele volt megpróbáltatásokkal, de költészete mindig minden kihívásra választ tudott adni - hangsúlyozta a megynyitón Szele István. Ez a kiállítás most alkalmat ad arra, hogy valóban felfedezzünk egy sok szempontból tipikus 20. századi költősorsot.

A tárlókban régi leveleket, kéziratokat helyeztek el

No és persze, módot adjunk arra, hogy a fiatalabb generáció tagjai is jobban megismerjék Takács Imre verseit, írásait, amelyek ma is hitelességükkel hatnak.

A tárlat segít abban, hogy ezután az ifjú könyvtárosok is tudják, ki is az hófehér hajú, kissé borostás arcú, kedvesen mosolygó bácsi azokon a régi fekete-fehér fotókon...