Dacból lett orvos - Dr. Szalay István egy vadászlesen álmodta meg a répcelaki rendelőt

36 évvel ezelőtt, 1980-ban, az akkor harmincéves dr. Szalay István egy hónap gondolkodási idő után elfogadta az ajánlatot, ami úgy szólt: ha szeretne, háziorvos lehet Répcelakon. A döntés nem volt könnyű, hiszen a fiatal orvos akkor már urológusként dolgozott Szombathelyen. Szalay István azonban végül döntött és jött. Így közelebb került otthonához, Jákfához is, ahova ősei már több mint háromszáz évvel ezelőtt megérkeztek Vönöckről. Ahogyan fogalmazott, minden ehhez a vidékhez köti. Azt tehát már tudjuk, hogyan került a főorvos Répcelakra, azt azonban még nem, hogy miért lett belőle orvos.

- Dacból - mondja Szalay István, aki elmesélte, hogy a gimnáziumban eleinte még egészen másról álmodott, mezőgazdász szeretett volna lenni. Úgy volt, Keszthelyre megy az egyetemre, csakhogy négy barátjából három az orvosira készült.

Dr. Szalay István szeptember 17-én megkapta a Répcelak Városért Díszoklevél kitüntetést Fotó: Budai Dávid

Akkor már évek óta minden január elsejét Jákfán töltöttek, 1967 január elsején hatalmas hóvihar kerekedett, ám a három barát mégis nekivágott gyalog az útnak Sárvárról, illetve Csényéből, és aztán szerencsésen meg is érkeztek. Mivel szerették volna, ha nem szakad meg a középiskola végével a barátságuk, rábeszélték, tartson velük, legyen ő is orvos. Ennyi megpróbáltatás után lehet nemet mondani a barátoknak? Nem lehet. Csakhogy nem olyan egyszerű bejutni az orvosira, ha az embernek csak az utolsó pillanatban jut eszébe. Szalay Istvánnak sem sikerült, helyette elvitték katonának. A dacreakciót az váltotta ki, amikor édesapja a sorozást követően azt mondta neki: belőled már valószínűleg nem lesz orvos. A katonaság első évében megtiltották neki, hogy újra jelentkezzen, a második évben pedig azt, hogy előkészítőre járjon. Mint megtudtuk, ide a tiltás ellenére azért el-elszökdösött. Végül felvették. A gazdálkodásról  sem feledkezett meg, egészen a közelmúltig még száz hektáron művelte a földet, most már azonban a családi birtokon a fiai gazdálkodnak.

Ahogyan az 1967-es hóvihar eldöntötte, hogy orvos lesz, az 1980-as december elsejei hóvihar azt akadályozta meg,  hogy elkezdje  a rendelést Répcelakon, de  aztán  mégis elkezdte, és az idei év végéig folytatni is fogja. Az  alatt a három tucat év alatt  azonban sok minden történt. 2002-ben a Vas Megyei Közgyűlés Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Egészségügyi Tagozat kitüntetésben részesítette, alig egy hónappal ezelőtt pedig megkapta a Répcelak Városért Díszoklevél kitüntetést is.

A díjakat persze rengeteg munka  előzte  meg, köztük volt például az 1999-ben felépült egészségház is. Ott ráadásul nagyon sok minden Szalay István tervei szerint készült el, aki, mint kiderült, a vadászlesen egy kockásfüzetben álmodta meg a rendelőt. Eleinte azért kezdett vadászni, hogy magával vihesse édesapját, akinek még az ötvenes években elvették a fegyverét, aztán végül - egy esetet leszámítva - apjával soha nem ment vadászni, ő viszont nagyon megszerette. Szerinte a magyar egészségügy már régen összeomlott volna, ha nem teljesítenek erejükön felül, illetve a szabályokon túl az orvosok. Úgy véli, ha nem teszik vonzóbbá a háziorvosi szakmát, akkor probléma lesz. Őt azonban ezek a változások már nem fogják érinteni, hiszen januárban átadja a stafétát fiatal kollégájának, dr. László Tamásnak, akivel nagyon jól jár a város - hangsúlyozta a főorvos. Az a város, amelynek mindenkori önkormányzata mindig, minden segítséget megadott neki, de köszönet illeti a sárvári és a szombathelyi mentők, a háziorvos kollégák és az asszisztensek áldozatos munkáját is. Sokkal tartozik családjának is az elmúlt évtizedekért,   mivel   volt, hogy az ügyeletek   miatt háromszor kellett  elkezdeni egy vasárnapi ebédet. Januártól lesz idő mindenre...