Kultúra

2016.10.13. 15:01

A homlokzati tornyos sírkápolna, a csodálatos neobarokk kis templom a falu ékessége

Sárhatvan - A falutörténeti kiállítás száz évet ölel föl, múltunkról mesél minden, a fotográfiák letűnt korokat idéznek, szemünk a makett terepasztalon az egész falut befogja.

V. Varga József

- A kíváncsiság hajtott, hogy megtudjam Sárhatvan történetét - mondja Zámbóné Selmeczi Piroska. - Kutatásaim során sajnos kevés adatot találtam, s azzal szembesültem, hogy talán fölösleges a munkám, de valami vagy valaki azt súgta nekem: csináld!

 

Az agilis helytörténeti kutató hét éve teljes lendülettel fogott Hatvanpuszta múltjának felderítésébe. Levéltárak dokumentumait bogarászta, anyakönyveket lapozgatott, a világhálón szörfözött, levelezésbe fogott, az ősök fellelhető emlékeit kutatta, és persze gyűjtögetett szorgosan.

A falutörténeti kiállítást lelkes segítőivel hozták tető alá. Pluhár István nevét említi először, aki meghatározó személyisége a falunak, majd Győri Istvánné Mariannról, a Sárhatvani Klub vezetőjéről, s a baráti klub önzetlen csapatáról szól sok szeretettel.


Szobabelső dunyhás ággyal, bölcsővel, szentképpel és petróleumlámpával. A falutörténeti kiállításon Zámbóné Selmeczi Piroska kalauzolt. A bútorok, tárgyak, használati eszközök, makettek, fotográfiák és írásos dokumentumok által megelevenedett az egykori Hatvanpuszta, a mai Sárhatvan távolabbi és közelebbi múltja Fotó: V. Varga József

A bútorok, tárgyak, használati eszközök, makettek, fotográfiák, írásos dokumentumok által megelevenedik a sárbogárdi településrész, az egykori Hatvanpuszta, a mai Sárhatvan távolabbi és közelebbi múltja az 1870-es esztendőktől az 1970-es évekig, az egykori kastély és az iskola számos emléke, s szembesülünk a legendás Szávozd család emberi tragédiájával is.

- Drága nagyapám, Szilágyi János elbeszéléseit, ha gyerekfejjel diktafonra vettem volna - sóhajt egyet kalauzom, de már mutatja is az 1917-es márciusi vasúti szállítmányok kézzel írt listáját, melynek első oldalán a kilencedik bejegyzés: Budapest, Józsefvárosi pályaudvar, a szállító Szávozd Emil, s amit fuvaroztak, főzelék alapanyag és burgonya.

A kiállítás-megnyitón Kovács Imre nyugdíjas pedagógus hitetlenkedve vette kezébe a fa tolltartót, melyről örömmel állapította meg: ezt még ő használta a tanítóképzőben - meséli, mutatja Piroska, aztán a kis piros gombos muzsikát , harmonikát emeli a magasba, de már lapozza is föl Zilahy Ágnes 1892-es kiadású Valódi Magyar Szakácskönyvét.

A Szávozd család tragédiáját tizennégy oldalas dolgozatban tette közzé, az egyik tablóról Szávozd Emil földbirtokos tekint ránk, amott
az emblematikus sírkápolna 1923-as fotográfiája, Imre fia emlékére építtette az apa.

A tisztaszoba tükréből eleink mosolya vigasztal .

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!