Örömsport az őserdők mélyéről

A város széli edzőteremben úgy ugrálnak a levegőbe, mintha a gravitáció nem is létezne. Nem csoda, hogy az edző, a mester fülig érő szájjal figyeli, irányítja őket. A tizenéves kamaszokat, a meglett férfiakat, az ifjú hölgyeket, akik a capoeirában találták meg a számukra megfelelő mozgásformát.

Mit is csinálnak?

Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik a mozgást, gyakran közel a földhöz, vagy kézen és fejen állva művelik, mindig zenére táncolnak. Egyes verzióiban sok-sok akrobatikus elem is található. Húsz-huszonöt éve hódította meg Európát, ahol először a látványos utcai attrakciók része lett, majd edzőtermekbe költözött.

Nem elég, hogy a sport neve ilyen fura, a fiatal, 34 éves mestert Marcelo Luis Olimpio Da Silvának hívják. Brazíliából, Sao Paolóból érkezett Magyarországra hét évvel ezelőtt, hogy a hazája őserdeiből származó, mondhatni életérzést megismertesse velünk, magyarokkal.

Az örömsport lelkes zalaegerszegi csapata: Tomasovits Péter, Szemes Róbert, Marcello Olimpio Da Silva, a középső sorban Tomasovits Regina és Fábián Dominik, hátul Takács Katalin, Tomasovits Roland, Bednárikné Rácz Enikő, Tóthné Sík Ilona, Szemes Adrienn, Jónás Zsófia és Marancsics Erika

A saját mestere hívására érkezett Magyarországra, Budapestre, aztán Zalaegerszegre, s ma már a négyéves Dávid édesapjaként talán majdnem egészen idevalónak érzi magát. A csoport budapesti és zalaegerszegi tagjai tavaly ősszel alakították meg az Afro Ritmo Brazil Kulturális és Sport Egyesületet a capoeira és a brazil kultúra, valamint a mozgás népszerűsítése céljából. Láthatóan elbűvöli valamennyiüket. A tizenhat fős társaság elnökségi tagja Bednárikné Rácz Enikő.- A támadó és védekező mozdulatokból épül fel a mozgássor, ami végül koreografált formát mutat, de ez nem egy előre begyakorolt koreográfia - avat a részletekbe a közművelődési szakember.

- Én mindig is sportoltam, sok mindent kipróbáltam, de ez alighanem örök szerelem lesz. Gyesen lévő anyukaként kerestem valamit, a zumba után ragadott magával, nemcsak a mozgás, hanem a belőle sugárzó kultúra is - szögezi le Enikő, akinek a kisfia is belekóstolt már a capoeirába. Ő maga pedig eközben szépen halad a portugál nyelvben.

- Kell-e hozzá valamilyen előképzettség? - kérdezem a magyar nyelv tökéletes elsajátításával még adós Marcelot.- Semmilyen, bárki nekikezdhet, az sem baj, ha túlsúlyos, majd itt átalakul - a mosoly soha le nem fárad az arcáról, miközben elmondja, a capoeira az önvédelem lehetősége mellett az önbizalom fejlesztésére is szolgál.

- Sokan azt hiszik, ez egy tánc, de szerintem sokkal inkább állóképességet biztosító sport, harcművészet és mozgás. Világbajnokságot már rendeznek belőle, de még nem olimpiai sportág, ám úgy tudom, tervezik, hogy az legyen - magyarázza a mester, aki fővárosi csoportja edzése mellett hetente kétszer érkezik órát adni Egerszegre. Ő maga tízéves kora óta műveli ezt a sportot.- Keverék sportnak is nevezhetjük, mivel több harcművészeti elemet ötvözünk. De a zene is fontos eleme az edzéseknek, valamint a közös éneklés, így együtt már életvezetési filozófiává válik, ami kiegyensúlyozottá tesz, ezért is gondolják, hogy a vidámság, a jókedv sportja - folytatja az edző.

Marcelo az egyesület emblémáján is látható mozdulatot mutatja
Fotó: Pezzetta Umberto

- Mindenki maga készíti el a saját hangszerét, a berimbau nevű félig dob, félig pengetős, speciális fából készülő brazil eszközt.A fát Marcelo hozza a hazájából. (A hangzást sajnos itt nem tudjuk visszaadni, ennek hiányában el kell hinniük, varázslatos hangulatot teremt, ha 10-15 szól egyszerre.)Mit is jelent a portugál nyelvből származó szó? Egyes Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött, Afrikából odahurcolt rabszolgák próbáltak elrejtőzni a XVI-XIX. században.A beszélgetés hátterét persze az adja, hogy a fehér ruhás csapat folyamatosan mozgásban van, táncol, rúg, ugrik, fordul, perdül.- Én hogy kerülök ide?

Fogadásból kezdtem el. Eredetileg zumba táncra jártam Marcelohoz, aki szerint én elég pozitív ember vagyok. Pajzsmirigyműtét előtt álltam, látta rajtam a szorongást, azt mondta, nem lesz semmi baj, fogadjunk. A fogadás tétje az volt, hogy a beavatkozás után megyek a capoeira edzésre, így lett - ilyen egyszerű Jónás Zsófia három évvel ezelőtti indíttatása. Őt jelnyelvi tolmácsként ismerhetik megyeszerte.

- Beleszerettem, mert nemcsak mozgás, hanem zene, ének, jókedv, szabadság, barátság. Az akrobatikus elemek és a rúgások arányát én magam határozom meg, nem gond, ha nem vagyok mindenben magas szinten ügyes, van saját stílusom.Ahogy a legtöbb Távol-Keletről érkező küzdősportban, ez esetben is az a művészet, hogy az utolsó pillanatban megáll a támadó mozdulat. Mintha harcolna az ember, ha kellene. De nem kell. Békésebb, egymásra jobban figyelő társaságot ritkán látni.

Jegyzet:

Színlelt támadások

Elnyomott, elítélt dolognak számított. Most meg divat a capoeira. A társadalom perifériájára szorult rétegek sokszor önszórakoztatásra, búfelejtésre használt táncai, zenéi, versei világszerte hosszú utat járnak be, amíg a „rongyos istállók” környékéről fényes báltermekbe, színházakba, stadionokba költöznek. Szerencsére előbb-utóbb megtörténik. (Hogy a legfrissebb idevágó élményt említsem: ki gondolta volna, hogy az irodalmi Nobel-díjat egyszer a kanonizált magaskultúra számára oly gyanús könnyűzenész kapja a dalszövegekért, s lám, ma mindenki örül Bob Dylan elismerésének.)

Ezt az utat járta be a capoeira is. Kiszabadult a brazil rengetegből, s megállíthatatlan lett. Titka a felületes szemlélőnek is egyszerű: vidám, felszabadult, könnyed, ugyanakkor fifikás mozdulatok sora. Éppen ezzel a látszatlégiességgel lepi meg a szemlélőt és a művelőt. Ma már Magyarország sportéletét is gazdagítja, azokkal a mesterekkel együtt, akik tanítják. Sokszor kalandos úton érkeznek hazájukból, azzal a hittel, hogy ami a planéta távoli csücskében annyira tetszik az embereknek, hódítani fog másutt is. És valóban.

Ami színesíti az emberek életét és örömet okoz, azzal kapcsolatban úgy érezzük, teljesen mindegy, honnan jön, mindegy milyen bőrszínű, vallású emberek „találták” fel, mindegy, mennyire ismeretlen nemzet néprajzi alapjaira épül, ha szeretjük, beépítjük a magunk hagyományaiba. Így keverednek az emberi pillanatok, az életet élhetővé tevő „haszontalan” dolgok. A mentálisan emelő művészet és a fizikailag edző sport a legjobb gátja a kirekesztő indulatoknak, még akkor is, ha ez utóbbiak néha hatalmi elvárássá torzulnak.

Arany Horváth Zsuzsanna