A dalai láma szép jövőt jósol

Ez a két összecsapás semmi meglepetést nem hozott, mindkettőt a jobb csapat nyerte meg. Igaz, Svájc ellen kimondottan jól futballoztak legjobbjaink, az összkép alapján a találkozóban benne volt a döntetlen, de akár a magyar győzelem is. Rigában némileg fordított volt a helyzet, a magyarok gyengén játszottak, nyertek is, de a lettek több óriási helyzetet hagytak ki. Ezt Bernd Storck úgy kommentálta, hogy kockázatos taktikát választott, s tudta, ebben benne van az ellenfél kontrázási lehetősége. De ugorjunk vissza a kapitány Svájc meccs utáni véleményére, miszerint nem a világbajnokságra való kijutás a fő cél. Hát akkor mi, kapitány úr! Az Eb-re való kijutásra nagyon kiéheztette szurkolóit a magyar labdarúgás. Világbajnokságon 30 éve járt a magyar foci. Meddig várjunk még? Igaz, most Storck a dalai láma jóslása kapcsán már szép jövőben bízik. A vele készített interjúban az utánpótlással kapcsolatban feltett kérdésre véleményem szerint nem adott megnyugtató választ. Csupán Vida nevét említette, aki Rigában be is mutatkozott a felnőttek között. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt az volt a gond, hogy ifi szinten sorra vertük ellenfeleinket. A felnőttek között viszont nem jöttek az eredmények. Aztán sem az ifi, sem a felnőtt. Most megfordul? Amúgy érdemes megemlíteni azt is, hogy mindkét selejtezőn a kezdő csapatban csak a veteránnak számító Gera képviselte a magyar első osztályt. Úgy tűnik, azok is jobbak az itthoniaknál, akik a kinti bajnokságaikban csak a cserepadon ülnek.

A múltban is és most is szomorkodva olvasom a futballt körülvevő botrányokat. Ismert, hogy sok szó esett - büntető eljárások is voltak - az eredményeket befolyásoló, úgynevezett bundaügyek miatt. Egyik gyanúsított akkor azt mondta, nem kapnak fizetést a klubnál, ezért jól jön a bundapénz. Ha ezt az indokot az ember netán elfogadná, akkor sem érthető, hogy olyan nagyságok, mint Beckenbauer vagy Platini mért volt rászorulva valamiféle kenőpénzekre, korrupcióra. Játékukkal szinte szobrot állítottak maguknak, teljesen jogosan kerestek búsás összegeket. Egzisztenciális gondjuk sem lehetett. Akkor miért??? A játékosként és edzőként is világbajnoki aranyat szerző Franz Beckenbauer volt rajongói most már azt hangoztatják, hogy nem érdemli meg a „Császár" titulust. Mekkora bukás ez? Megérte???

Más. Múlt vasárnap a televízió előtt ülve visszaidéződtek bennem a hajdan szinte kis világbajnokságnak nevezett női röplabda Savaria Kupa emlékei. Az, ahogyan Kuba csapata a Művelődési és Sportház parkettjéről a világbajnoki dobogóig menetelt. Az, ahogyan a dr. Kotsisné, Gabi néni irányításával a magyar válogatott évről-évre remekelt. Alig vártuk minden évben az áprilist, a jobbnál-jobb csapatokat. Ez a torna méltó, színvonalas követője volt az 1970-es szombathelyi súlyemelő Európa-bajnokságnak, amelynek a rendezését a kitűnő szombathelyi súlyemelőnek, Tóth Gézának köszönhettük. Ezek jutottak eszembe vasárnap a mostani magyar női röplabda-válogatott játékát látva. A románok elleni győztes, utolsó szett, majd az arany szett méltó volt az akkori csapathoz. Ez most Európa-bajnoki szereplést ér lányainknak. A hetvenes évek csapatához az emlékeken túl az is a kapcsolódás, hogy a Gabi néni féle gárda egyik Savaria Kupás kedvence, Bernáth Bea lánya, a 18-as számú Horváth Dóra is az Eb-re kijutó mostani csapat tagja.