Nyiss ajtót a barkóságra!- kiállítás a fehérvári Szent István művelődési házban

De a legnagyobb meglepetéssel a megnyitón látott divatbemutató szolgált. A Borsod megyei királdiak kitaláltak valamit, ami példaként szolgál.

Először elemezték a mintákat Landgráf Katalin irányításával

- Egyszer csak megjelentek nálam, és arra kértek, tervezzek nekik dizájnruhákat a hagyományos motívumok alapján. Hoztak két fénymásolt papírt, mondván, ez a mi mintakincsünkből való - mesélte Madarász Melinda Meyke divattervező, a szép és ötletes ruhakollekció tervezője az első találkozását a királdiakkal. A Borsod megyei település Ózd mellett található: Pálmai Ilka - aki eredetileg közgazdász és lelkes, agilis szervező -, valamint édesanyja, Farkas Éva szövő álmodta meg az ottani Művésztanyát. Ők találták ki, hogy jó volna az ott élő népcsoport, a környékbeli barkóság hagyományait megőrizni, továbbvinni. Megtanítani a fiataloknak, hogy miként lehet ezt a mintakincset alkalmazva mai használati tárgyakat készíteni.

Igen ám, csakhogy a barkóság motívumkincseit teljes egészében fel kellett kutatni, hiszen a mérvadó néprajzi kiadványokban szinte alig volt nyoma. Madarász Meyke azt mondta a királdiaknak: erre ő egyedül nem vállalkozhat.

Talán Meyke is meglepődött, amikor a barkóság elszánt követei visszatértek az összegyűjtött csodálatos mintakinccsel. Pálmai Ilka és Farkas Éva ugyanis közben rátalált Beszprémi Katalinra, a Hagyományok Háza vezetőjére, aki segítette őket. Így fogtak hozzá az óriási munkához, a barkóság gyökereinek szakszerű felkutatásához. Közben pályázaton is sikerült támogatást nyerniük. Ezért tudták - neves mesterek segítségével - a fiatalok egy csoportjának megtanítani a régi mesterségek alapjait.

Olyan is akad a tehetséges fiatalok között, aki a program révén új hivatásra talált, a barkóság követe lett. Pálmai Ilka azt mondja, ez is jelzi, ha a fiatalok bizalmat kapnak, megválthatják a világot. Példaként egy rokonszenves fiatalembert említ: Csendes Lajos eredetileg animációs filmkészítő, de annyira elmerült a bútorfestésben, hogy ma már csak ezzel foglalkozik. A
dizájnruhák pedig, amiket Meyke a kutatásaik alapján elkészített, messzeföldön népszerűsítik a vidéküket. A Felszállott a páva című vetélkedőben Sebestyén Márta, a neves népdalénekes, mint a barkóruha daloló teste viselte az egyik dizájnruhát...

Nos, Meyke hihetetlen szellemességgel alkotta meg a kollekciót. A mintakincsből a liliomot és főleg a jellegzetes barkórózsát választotta, ezek díszítik a ruhákat, amelyeken persze a - hagyományosan szálszámolásos laposhímzéssel készült - motívumok már gépi hímzéssel szerepelnek. Ötletesen rétegeltek a ruhák, az egyes darabok különféle módon variálhatóak. Olykor levehetőek a hímzett felületek, és így lesz a díszes kabátból egyszerű fekete felső.

Gyönyörködtünk és egy kicsit irigykedtünk. De nem sokáig! Pálmai Ilkáék ugyanis tanítani is jöttek, mégpedig a Fehérvári Kézművesek Egyesületéhez. Az egyesület vezetője, Szenczi Jánosné, Zsuzsa ugyanis arra kérte őket: segítsenek a programot elindítani itt Székesfehérváron is:

- Amikor megismertem a Művésztanya tevékenységét, úgy éreztem, hogy valóban ajtót nyitottak. Nem csak megismertették a hagyományokat, de beengedték a friss levegőt is, és mintha átszellőztettek volna egy tradicionális holmikkal teli szekrényt.

A fehérvári Árpád szakközépiskola varrást tanuló diákjai és az I. István középiskola növendékei kapcsolódtak be a programba. Ők mutatták be a a barkó ruhákat is. De másnap az ifjú diáklányok is ott voltak a program folytatásaként induló gyakorlati okta-
táson.

Fehérváron óriási előny, hogy a tájegység hímzéseit már összegyűjtötték. Ennek alapján kezdtek el dolgozni kisebb csoportokban mindazok, akik bekapcsolódtak a programba. Landgráf Katalin szövő iparművész, az egyik csoport vezetője azt mondja, ez értékmentés. A Fejér megyei hímzésre a fehér hímzés jellemző, de előfordult, hogy a színes ruhát is ugyanolyan színű hímzőfonallal díszítették. Ezt alkalmazni rendkívül elegáns megoldás lehet. Az a feladat, hogy ennek módját közösen kitalálják.

- Most, az első alkalommal a motívumkincs jellegzetességeit elemeztük, hogy lássuk, hogyan születik meg egy-egy minta - tette hozzá. - A következő lépés, hogy ezekből a motívumokból kompozíciót alkossunk.

A szomszéd asztalnál Kappanyos Katalin textilművész irányította a munkát. Csoportja alapos divattörténeti ismereteket kapott. Mit csináljak - mondta kedvesen -, rajtam megnyomnak egy gombot, és már mondom is, amit tudok... De szó esett a ruhák alapanyagairól is. Azután pedig rajzolni kezdtek: azokat a felületeket gondolták végig, amelyeken a díszítés megjelenhet. Volt, aki egész kollekciót tervezett.

A harmadik teremben Radetzkyné Csilla irányításával ékszerek készültek: fa medálokra festik majd rá a résztvevők a minták variációit. A munka a jövő héten, szombaton folytatódik... Hogy aztán egy-két év múlva lesz-e nekünk, Fejér megyeieknek is szépséges dizájn-ruhakollekciónk, az majd elválik. Kíváncsian várjuk az eredményt.