Mennyi van a zsebünkben? - Elég egy táblázat vagy egy kockás füzet, hogy követni tudjuk

Már nagyon sokan megénekelték, hogy a legkönnyebb úgy faragni a családi költségvetésen, hogy nagyon pontosan vezetjük, mire mennyit költünk. Az elv úgy működik, mint diéta esetén az étkezési napló. Ha mindennap leírjuk, hogy mikor, mit és mennyit ettünk, nap végén hüledezhetünk, hogy Nahát, nem is gondoltam volna! . Csak egy kocka csoki a táblából, csak egy marék mogyoró, csak egy szem süti.

Ha mindennap ugyanezt a gondolatot követve leírjuk, hogy most csak egy rágót vettem, most beszaladtam két kifliért, de akkor már vettem egy üdítőt is, meg még megláttam egy szép felsőt, és a zokni is olcsó volt, akkor nap végén szembesülhetünk azzal, mennyi felesleges kalóriát , azaz holmit vettünk.

A gyakorlatiasabb emberek már nemcsak felírják, hanem számítógépen, táblázatban vezetik havi kiadásaikat.

Ha összeírjuk a bevételeket és a kiadásokat, nyomon követjük a családi költségvetést, könnyebben kijövünk a pénzünkből
Fotó: Illusztráció

Napra lebontva, külön a kártyás és külön a készpénzes fizetéses vásárlásokat, különböző levonásokat, díjakat, rezsiköltséget vagy hiteltörlesztést. A táblázatban így pontosan látszik, mikor, mire, mennyit költünk, meny-nyi marad a házipénztárunkban, és mennyi a bankszámlánkon.

Érdemes előre tervezni a havi rendszeres bevételeket és rendszeres kiadásokat, valamint soha ne menjünk éhesen vásárolni. Írjunk cetlit, mire van szükségünk, ne dőljünk be a boltok polcrendezéses trükkjeinek. Nagy általánosságnak, már-már közhelynek hangzik, de mint tudjuk, a közhelyek azért születnek, mert nagy igazságokat tartalmaznak.

Sokan rendelkeznek megtakarítással, azt viszont már kevesen tudják pontosan kiszámolni, mennyi kamatra számíthatnak, a bankbetét letelte után mennyit is kapnak majd vissza. Persze ez nagyban függ a bankköltségektől is, de például a kamatoskamat-számolást sem ismerik sokan.

Az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet felmérésében azt kérdezték, többek között a magyarokat is, hogy ha betesznek száz dollárt a bankba kétszázalékos kamattal, egyéves futamidővel, ismétlődő lekötéssel, akkor többet vagy kevesebbet fog érni a befektetés öt év múlva 110 dollárnál. A megkérdezettek mindössze 42 százaléka tudta csak, hogy kamatos kamattal kell számolni, és hogy egyébként többet ér. A felmérésből az is kiderül, hogy a magyarok mindössze 27 százaléka tud csak havonta félretenni, ami nem feltétlenül a családi túlköltekezés
hiánya, miközben Ausztriában ez az arány 69, Norvégiában pedig 84 százalék. Az adatok alapján nem meglepő, ha munkavállalói elvándorlásról beszélünk.

Magyarországon a megkérdezettek kevesebb mint negyede, 24 százalékuk tartja nyilván, mire költi pénzét a háztartás, ahol él. A sógoroknál kicsivel magasabb az arány (29 százalék), Franciaországban azonban 76, míg Lettországban 81 százalékuk vezeti pontosan a kiadásait. A megkérdezett országokban 60 százalék mondta azt, hogy pontosan számon tartja, mire költi a pénzét, és csak minden második válaszolónak vannak hosszú távú pénzügyi céljai. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy félre tudjon rendszeresen tenni, de érdemes legalább a saját költségvetésünkkel tisztában lenni. Nem feltétlenül van annyi pénzünk, amennyi a zsebünkben van. Elég egy táblázat a számítógépen, vagy a jó öreg kockás füzet, hogy tudjuk, meddig nyújtózkodhatunk.