Helyi értékeket őriz a vépi Dömötör Gábor

–  Ha arról lenne szó, több napig, megállás nélkül tudnék Vépről beszélni – vallja magáról. Imádom a történelmet. Szoktam is mondani, nekem kutatóként  a vépi templom egyházlátogatási jegyzőkönyvei (Visitatio Canonica) vagy az Erdődy család levéltári iratai izgalmasabbak, mint egy kalandregény.

„Ő az, aki majd mindent tud” – a Vépen tartott  XXII. Vas megyei Könyvtári Nap utolsó programjaként meghirdetett Erdődy-kastély-megtekintés könyvtáros vendégeinek már így harangozza be őt Iszakné Koszorús Judit, a művelődési ház vezetője. És akiről szó van: Dömötör Gábor, civilben, főállásban a szombathelyi fedett uszoda műszakvezetője, máskülönben amatőr helytörténész és lokálpatrióta, ahogy ő fogalmaz „teljes mellszélességgel”.  Az első munkahelyén dolgozik ’88 óta, a szülővárosában, Vépen él a családjával. Nála többet talán csak a levéltári dokumentumok tudnak, őriznek a vasi kisvárosról.

A település becses műemlékénél, az Erdődy-kastélynál találkozunk. Utoljára néhány éve tartottak nyílt napot a Nemzeti kastélyprogram részét képező  műemlék épületben. Akkor és most is a városi képviselőként is aktív Dömötör Gábor kalauzolja a vendégeket és rögtönöz  kiselőadást.

1988. október 4-én leplezték le a vépi hősi emlékművet. Dömötör Gábor áll a templom előtt – a Vasvármegye aznap megjelent számának fénymásolt oldalát tartja a kezében, a lap beszámol az ünnepségről. Az I. világháborús évfordulón pályáztak a hősi emlékmű felújítására – sikerrel

A főúri család történetét  és azt, hogy mi történik majd egykori pompás várkastélyuk maradványaival ugyanúgy a szívén viseli, mint a helyi Urunk színeváltozása templom ügyét. Ez utóbbi külső felújítására jelenleg is adományokat gyűjt a plébánia. Ennek folyamatát, a pályázati előkészületeket is figyelemmel kíséri. Rendszeresen ír az önkormányzat havilapjába – a templom történetéről, építéséről, átalakításairól.

És hogy mikor és hogyan fertőződött meg a történelem szeretetével? Erre is pontosan emlékszik: 1976-ban, nyolcévesen egy környezetismeret órán Nagy János tanár úr mesélt nekik először a kastélyról és az Erdődy grófokról. Azóta folyamatosan kutat. Évtizedekkel ezelőtt nagyon zárt volt a kastélynak helyet adó gépészképző – kollégium működött benne.  De Gábort nem olyan fából faragták, hogy ebbe belenyugodott volna: a képző akkori könyvtárosa a barátja volt.  Hozzá járt be engedéllyel – mi másért, olvasni, anyagot gyűjteni, elmerülni a történelemben.  Amikor az internet elterjedt, sokkal több irat került a látókörébe: rettentő nagynak látszott az anyag. Egy időre aztán le is állt Vép történelmének és az Erdődy család történetének kutatásával, és a templommal kezdett foglalkozni. Járt kántorképzőbe, a püspöki és a helyi plébánia-levéltárban is megpróbálta felkutatni a templomról fellelhető anyagot.

Ami mégiscsak visszatérítette: az Erdődyek vépi ágát nem látta kellően feldolgozottnak, illetve, hogy a pecöli lakhellyel is rendelkező gróf Erdődy Lászlóval órákig tartó, értékes, visszaemlékező beszélgetései voltak az utóbbi években.

Nem meglepő, hogy a három éve alakult helyi értéktárbizottságnak is ő az elnöke. Büszke arra, hogy a Vépi Kántorkönyv és az Erdődy-kastély bekerült a megyei értéktárba. Eddig tíz értéket vettek fel a vépi értéktárba, van köztük történelmi, történeti emlék is, és vannak benne szellemi hagyatékok is.

Dömötör Gábor szeret vépinek lenni. Szerinte sokat javult az emberek komfortérzete, és bízik benne, hogy következő lépésként a kultúra és a történelem felé is elindulnak a helybeliek. Szívesen találna maga mellé társakat, jó lenne a gyerekekbe is átplántálni a helytörténeti érdeklődést.  Szakkört, klubot is indítana. Reményei szerint néhány éven belül visszakapja régi fényét a kastély, és még azelőtt megújul a templom. Ezek a szívügyei, de nem kérdés, hogy talál majd újakat.