Kati válaszol - "Titkolózik a férjem"

"Némi kutakodás után az is kiderült, hogy nem orvos írta a gyógyszereket. Kértem, menjen el az orvoshoz, ha nem érzi jól magát .Rendre kapom a visszautasító választ, hogy ne nyaggass, vagy nem vagyok már gyerek, majd megoldom... Mi ez, férfibüszkeség vagy félelem? Kedves Kati, én mit tehetek ilyen esetben?"

Kedves levélírónk nagyon szűkszavú leveléből a jogos és indokolt aggódásra következtethetek, de a gyógyszerszedés miatt azt gyanítom, hogy a férje problémája már túllépi a szakmai kompetenciámat. Nem írt a kapcsolatukról, párja személyes életéről. Nem tudom, mi tartja vissza a férjét az orvostól, és valójában azt sem, hogy mi az igazi probléma. Azt kérdezi, mit tehet? Jó tanácsot nem tudok adni, de talán a gondolataim hozzásegíthetik a lehetséges utak felismeréséhez, mert nem tehet úgy, mintha nem tudna a nehézségeiről.

Azt írta, a férjének titkai vannak, de ha jól értelmezem mondatait, ön nem beszélgetéssel, hanem „kutakodással” próbált végére járni a titoknak. Ezzel csak nőtt a bizalmatlanság mindkettőjükben, pedig érdemes lenne párjának kimutatni aggódását, és a faggató kérdések helyett együttérzéssel beszélgetni vele. Ha bizalommal fordul férje felé, bizonyára elmondja, hogy milyen fájdalmak gyötrik, mióta szükséges azok csillapítása, használnak-e a gyógyszerek, hogy félelem vagy büszkeség tartotta eddig vissza attól, hogy beszéljen. Tudni kell, hogy a gyógyszer nem játék, és a gyógyszerszedés hátterében sok dolog húzódhat meg. Lehetségesnek tartom, hogy pszichológus, vagy pszichiáter segítségére lesz szükség, hogy megnyugtató megoldás szülessen. Ne késlekedjenek. Akár fájdalmakról, akár függőségről van szó, minden elszalasztott nap az önök közös vesztesége.