Hírek

2016.12.10. 19:37

Az újrakezdés ereje

Képzelje el, hogy olyan sérülést szenved, amely hosszú időre ágyhoz köti önt. Mit tenne - beletörődne vagy megpróbálna minél előbb talpra állni? A súlyos gerincsérve után is aktívan sportoló Csatári Ervin szavai után biztosan az utóbbit választaná!

Elek Szilveszter

A szombathelyi testépítő, Csatári Ervin mindig lelkes amatőrnek vallja magát, mégis számtalan sikert ért el. A sportoló útja a neves Superbody testépítő versenyekig rögösebb volt, mint bárki gondolná.

Ez a bizonyos út jól kezdődött - Csatári Ervin már egészen kicsi korában szoros barátságot kötött a sporttal. - Mindig mozgékony kölyök voltam, de nagyon vékony - emlékezik vissza. - Amikor megláttam Arnold Schwarzeneggert egy magazinban, feltettem az édesapámnak azt a kérdést, miképpen lehetnék izmosabb. Ő pedig azt javasolta, hogy próbálkozzak a fekvőtámasszal. Ennek segítségével eljutottam odáig, hogy súlyzókat ragadhattam. Egy pincében edzettem, Frédihez és Bénihez dukáló eszközökkel, például szánkón nyomtam fekve - nosztalgiázik kicsit.

El tudja képzelni a képen látható 41 éves Csatári Ervinről, hogy néhány éve kiszakadt gerincsérvvel műtötték? A több versenyen is eredményesen szereplő testépítőnek elkeserítő dolgokat mondtak az orvosok, de ő nem volt hajlandó beletörődni ezekbe és visszatért a sporthoz

Csatári Ervin 1994-re mégis eljutott oda, hogy elindult egy helyi rendezésű versenyen, ahol a kategóriájában harmadik lett. Innentől kezdve megállíthatatlan volt a céljai elérésében. - Azért tudtam magasabb szintre kerülni, mert módszeresen és keményen edzettem, illetve betartottam a szigorú táplálkozási rendet is, amelyben sokat segített nekem az édes-anyám - meséli. - 1997-ben és 1998-ban ismét megmérettettem magam ezen a versenyen, és feljebb léptem a dobogón. Aztán jött egy nagy ugrás, majd 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is indultam a Superbody versenyen. A saját kategóriámban először harmadik, a következő évben első, majd második lettem - mondja büszkén a testépítő.

Csatári Ervin már máshogy tekint a testépítésre, mint a sérülése előtt. Például beépített az edzésekbe gyógytornászoktól tanult gyakorlatokat. Története példa bárkinek, aki a mélyből kénytelen felkapaszkodni Fotó: Szendi Péter

Aztán, 2005-ben beütött egy olyan fordulat a sportoló életében, amely első hallásra szörnyűnek tűnhet.- Sürgősen meg kellett műteni, ugyanis kiszakadt gerincsérvem lett - Csatári Ervin tart egy pillanatnyi szünetet. - Harmincévesen a fekvenyomó pad helyett a kórházi ágyon feküdtem és a súlyzók helyett csupán a remény volt az, amibe kapaszkodhattam. Kaptam egy óriási pofont az élettől. Elgondolkoztam és tudatosult bennem, hogy mennyi hibát követtem el az évek során - hangsúlyozza.

A sportember fontosnak érzi, hogy mintegy figyelmeztetésképpen felsorolja ezeket a hibákat.

– Annak ellenére, hogy aktívan sportoltam, kevés folyadékot vettem magamhoz, ez pedig kihatott a porcaim rugalmasságára. Továbbá, bár vékonyak az ízületeim, óriási súlyokat emelgettem, ráadásul nem nyújtottam le megfelelően a sorozatok között és a tréning után, illetve olykor a bemelegítés is kurtára sikeredett. Minderre fel keveset pihentem – panaszolja.

A testépítő rehabilitációja fél évig tartott – meg kellett tanulnia újra járni. Mikor szinte teljesen rendbe jött és belenézett a tükörbe, egy csontig lesoványodott alakot látott. De cseppet sem búslakodott. – Amikor végignéztem magamon, az volt az első gondolatom, hogy lemegyek egyedül a boltba. Az orvosok ugyanis azt mondták, hogy innentől kezdve a legnagyobb dolog, amit meg tudok emelni, az fél liter tej az egyik kezemben és fél kiló kenyér a másikban. Én ebbe nem voltam hajlandó beletörődni – jelenti ki határozottan.

Ervin hamar visszatért az edzőterembe. – Csodálatos érzés volt ismét a „szentélyben” lenni – elmosolyodik. – De már mindent máshogy csináltam, mint azelőtt. Az edzéseimbe beleépítettem a gyógytornászoktól eltanult gyakorlatokat, és a legendás Nagy Sándor trénertől megtanultam, hogy lehet izmokat fejleszteni kisebb súlyokkal is – hangsúlyozza a sportember, aki 2007-ben és 2008- ban ismét indult a Superbody versenyen. – Elmondhatatlanul jó érzés volt ismét a színpadon állni. Az az érzés keringett bennem, hogy igen, megcsináltam! Ismét itt vagyok! Mégis, hamar nyugtáztam magamban, hogy a testépítés verseny részéből nem kérek többé. A sérülés hatására kaptam valamit az élettől: a sport igazi szeretetét. Rengeteget kerékpározom, úszom, a feleségem pedig megtanított hosszú távon futni. Mivel ő is sportol, ezért nagyon harmonikus a kapcsolatunk – meséli.

Csatári Ervinnek azóta sem volt rémálma a sérüléssel vagy a műtéttel kapcsolatban. – Már feldolgoztam azt, ami történt és úgy gondolok rá, mint egy fordulatra, ami felébresztett engem. Rájöttem, hogy én is halandó vagyok – a sportember sóhajt egyet.

Sokan azt gondolják, hogy a testépítőversenyek nem szólnak másról, mint valószínűtlenül izmos, aranyszínű festékkel bekent és megannyi reflektorral megvilágított, hiú férfiak vetélkedéséről. Pedig higgye el, érdemes bekukkantani a kulisszák mögé!

Ha valaki, hát Csatári Ervin be tudja avatni az olvasót az ilyen megmérettetések izgalmas részleteibe. – A Superbody versenyek mérlegeléssel kezdődnek, majd felviszik a delikvensekre a barna festéket – kezdi így a sportember. – A testépítők a színpadra lépésük előtt húsz-harminc perccel elkezdik bemelegíteni az izmaikat, és közben óvatos pillantásokkal méregetik egymást. Hiába sikerült jól a felkészülésük, ezekben a minutumokban kétségbe esnek, ha körbenéznek: „annak nagyobb a lába, a másiknak pedig óriási a háta” és a többi – Csatári Ervin elmosolyodik, mintegy nyugtázva ezzel, hogy számára is ismerős ez a szituáció. – A bedurrantás során elsősorban mindenki azokra az izmokra koncentrál, amelyekkel dominálni szeretne a színpadon. A bemelegítés után a versenyzők kilépnek a reflektorfénybe – meséli a sportember.

Csatári Ervin kiemeli, hogy a zsűri máshogy értékel, mint az egyéni ego és az otthoni tükör – a soraiban ülő szakemberek nagyon alaposak, ezért is van három fordulója a Superbody versenyeknek. – Az első fordulót szimmetriafordulónak hívják. Itt a pódiumon álló testépítőktől alapbeállásokat kérnek. A zsűri azt nézi, hogy mennyire arányos a versenyző teste. A második fordulóban a kötelező pózok bemutatására kerül sor. A bírák itt az izom mennyiségére, minőségére és erezettségére kíváncsiak. A megmérettetés harmadik része pedig egy show, ahol minden testépítő előad egy másfél perces kűrt. Ez a produkció inkább a közönségnek szól arról, hogy milyen a versenyző egyénisége – fejti ki a sportember.

Csatári Ervinnek feltettem a kérdést: a testépítés vajon művészet vagy sport? – A válasz érdekes, ugyanis a színpadi szereplés, különösen a show egyértelműen művészet, viszont a megmérettetést kőkemény felkészülés előzi meg – indokolja válaszát a testépítő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!