A vérében van a foci

A tanítás végén az első tízben volt, akik a pályára rohantak a kicsengetés után. Öt köpenyes meccselt a köpeny nélküliek ellen. Aztán annyira megszerette a játékot, hogy még negyvenkét évesen is játszik a megyei labdarúgó-bajnokság első osztályában.

- Veszprémben megmásztam a szokásos ranglétrát a különböző korosztályokban, és amikor az NB I-ből kiesett a csapat, rögtön a felnőtt kerethez kerültem - mondta kávéját kortyolgatva Pálfi Róbert. - Andorka Gabi volt az edzőnk. Ha emlékeim nem csalnak, a harminc meccsből huszonnégyen pályán voltam. Megkaptam az alapot a folytatáshoz, hiszen fiatalon kerültem a mély vízbe és nem fulladtam bele.

Olyannyira nem, hogy kezdett egyre szebb lenni a világ, beékelődött a sportágba és a csapatok védelmeibe. Hol szélen, máskor középen nyújtott olyan teljesítményt, hogy élvonalbeli klubok is figyelték. Volt Siófokon kerettag, a Videotonnál a junioroknál játszott. Majd Sopronban a Nagykanizsával játszottak egy nagy meccset, amelynek főszereplője volt okos, higgadt futballjával. A következő idényben már kanizsai játékosként futott a gyepre. De akkor még nem sejtette, hogy élvonalbeli stopper lesz belőle.

- Mindig azt vallottam, a sikeres sportpályafutáshoz húsz százalék tehetség, tíz százalék munka és hetven százalék szerencse kell, az utóbbiból nem hiszem, hogy jutott annyi nekem. Fehérváron Szekulics volt az edző. Amikor elküldték őket, én már nem voltam ott. Pedig Disztl Lacinál biztosan bemutatkozhattam volna az NB I-ben. De nem panaszkodom, Kanizsán több mint negyvenszer focizhattam a legjobbak mezőnyében. A Zala-egerszeg elleni megyei rangadón garantált volt a tízezer ember. Egyébként nem értem, mostanság miért maradnak el a nézők a meccsekről. Pedig igenis van jó néhány remek összecsapás nálunk is az első osztályban.

Csapatban játszani, oda tartozni egészen más felelősség, mondja Fotó: Zwicker Tamás

Pálfi Róbertet szeretik az edzők, mert hiteles, megbízható, kiegyensúlyozott a játéka. Szappan a beceneve, de Szapinak is szólítják a társak, ezt a pályán nyújtott teljesítményével vívta ki. Szokott ő is gyengébben játszani, de szív nélkül soha. Az MTK-s Elder, akit az Arsenalból hozott annak idején Henk ten Cate, a kék-fehérek holland mestere, többször is átfűzte a labdát az orrán, de mindent megtett azért, hogy ne ficánkolhasson.

- Minden elismerésem az egyéni sportágakban fantasztikus sikereket elérőknek, de csapatban játszani, oda tartozni egészen más felelősség. Aki ott nem a maximumot nyújtja, az becsapja a másikat és az egy pillanat alatt kiderül a pályán. Mert az eredmény rovására megy. Ez ilyen egyszerű.

A jelenleg a Zirc-Dudarban futballozó játékos több helyen is megfordult pályafutása alatt. Például Ajkán, Alsóörsön is. Tagja volt a Mallorcán járt, Eb-selejtezőt játszó strandfoci-válogatottnak, amelynek Bene Ferenc volt az edzője. Helyet követelt magának az NB I-ben szereplő futsalcsapatban is. Csak akkor távozott bárhonnan, ha a körülmények már tarthatatlanok voltak vagy bedőlt a klub. Mindig kitartott a végsőkig. És volt újra motiváció. A folyamatos kispályázás pedig hab a tortán, ami formában, jó erőben tartja a játékost. De a fitneszgépeit is rendszeresen tapossa.

- A véremben van a foci, ezért nem tudom abbahagyni. A feleségemnek, Berninek már tíz éve megígértem, hogy vége. Aztán mégse. Jó kondiban vagyok. Elkerülnek a sérülések. Igaz, már nem kockáztatok. Csak olyanra indulok, amit elérek. Amíg hívnak, számítanak rám, megyek.

Tízéves Roland fia Finta Péternél futsalozik. A hétéves Leila a tornászklub edzéseit látogatja. Édesapjuk azt mondja, egyikükre sem erőlteti a sportot, vele sem tették ezt. A gyerekek majd eldöntik, mit szeretnének.

Az Úrkút elleni idényzárón a mezőny legjobbja volt. Mentett a gólvonalon, keresztezett jobbra és balra. Mindig ott volt, ahol kellett. Pontosan passzolt, indított, remek ütemben szerelt, kiválóan helyezkedett. A jó futballista alapismérvei. És az teljesen mindegy, hogy melyik osztályban. Szappan azt mondja, a megye egynél lejjebb nem megy. Ez a határ. Úgy véli, bár a Füred külön harcot vív a Pápával, ennek ellenére kiegyensúlyozottabbá vált a bajnokság színvonala. Több jó iramú meccs is volt az ősszel, mert a csapatok többet edzenek, mint eddig. Az éllovasokat pedig többen szorongathatják. Például az Úrkút, az Almádi és az Ajka Kristály is. De a Tihany és a Várpalota szintén tud meglepetést okozni. Azt reméli, tavasszal a Zirc-Dudar is beállhat ebbe a sorba. Csak mosolyog, amikor mondom, hogy jövőre visszaigazolhat a megyeszékhelyre, mert valószínűleg ismét a megye egyben kezdheti a csapat az új bajnokságot. - Van véleményem erről az egészről, de egyelőre inkább megtartom magamnak - tett pontot a beszélgetés végére Pálfi Róbert.