Időt ajándékba

Még szerencse, hogy nem vettem meg azt a vázát, amit kinéztem, mert most kettővel bandukolhatnék haza.

Az „Akkor mit adjak neked?” kérdésre a rövid válasz: hát az idődet. Azt a pár órát, amit együtt töltünk, beszélgetünk, egymásra figyelünk. Bölcs gondolat, hiszen mire is van szükségünk nyugdíjaskorban? Néhány kávéskészlet már ott díszeleg a szekrényben, miközben én már csak azt a piros pettyeset használom, amit a lányomtól kaptam. Teáskészlet? Még őrzőm a nagyanyámét is

Persze régen, az otthonteremtés idején jól jött egy fregoli vagy egy új vasaló, de mára a tárgyakból bőven van elég.

Hogy miből van kevesebb? Hát az időből, ezért felértékelődött az a néhány óra, amit a családtagokkal, barátokkal tölthetünk. Azok az órák, percek, amikor a „Hogy vagy?” kérdésre nemcsak a „Kösz, jól” válasz hangzik el, hanem ez az idő nyitás is a hozzánk közel állók életére, gondjaira, örömeire.

Hogy ez nem igazi ajándék? Dehogynem! Egy szál virággal megtoldva a tárgyaknál sokkal többet ér, különösen ilyenkor, a szeretet ünnepének közeledtével...