John-Dylan Haynes, a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozza: a tanulmány alapjául szolgáló kísérlet nem reprezentatív az életünkben meghozandó nagyobb döntéseket illetően. A tesztalanyoknak ugyanis csak azt kellett eldönteniük, hogy az előttük elhelyezett gombot bal vagy jobb kézzel nyomják-e meg, az agyi aktivitást pedig eközben egy MRI-szkennerrel vizsgálták.

Ehhez hasonló kísérletet már korábban is végzett Benjamin Libet, aki azt demonstrálta, hogy a motorikus aktivitásért felelős agyi régió a másodperc törtrészével hamarabb sült el, mint ahogy a tesztalanyok úgy döntöttek volna, megnyomják a gombot. A későbbi tanulmányok szintén arra a konklúzióra jutottak, hogy a tudatalatti aktivitás megelőzi a tudatos választást, de Haynes tanulmánya találta meg az eddigi legnagyobb időbeli rést a két döntési szint között. Az MRI-szkenner által adott mintákból világosan meg lehetett jósolni, hogy az alanyok melyik kezükkel nyomják meg a gombot, ők pedig azt állították, választásuk saját, szándékos döntésük eredménye.

"Döntéseinket agyi működésünk készíti elő. Amikor a tudatosságunk bekapcsolódik az egész folyamatba, a döntést már gyakorlatilag meg is hoztuk" - nyilatkozta Haynes, aki ugyanakkor rámutatott, a kísérlet nem vetíthető mindennapi szintre. "Az összetett, mindennapos életben oly gyakori döntések - melyik házat vegyem meg, melyik munkalehetőséget válasszam - nem olyanok, amelyeket jól lehetne reprodukálni az agyszkennerekben" - mondta a kutató, aki lehetségesnek tartja azt is, hogy a szabad akarat mégis "bekapcsolódhat" a döntésbe az utolsó pillanatban és képes felülírni a tudatalatti választását.