Kati válaszol - Elnapolt ünnepek

Kedves olvasónk levele ismét az emlékeim felé fordított. Mennyi dilemmával küzdöttünk fiatal házasként, szülőként, amikor a nagyobb családi ünnepek közeledtével felmerült a kérdés, hová menjünk, mikor menjünk. Szüleim bölcsessége sokat segített ebben is: „Nekünk akkor van vasárnap, amikor jöttök" -mondták, és ez így volt akkor is, amikor szombaton vagy egy ünnep másnapján, harmadnapján érkeztünk. Jó érzés volt lelkiismeret-furdalás nélkül készülni, betoppanni, és ezt adjuk tovább gyermekeinknek.

Szülőként, nagyszülőként számos esetben idézzük mi is a varázsmondatot: akkor van ünnep, ha jöttök. A lényeg a szeretetben, az együttlét iránti igényben, a találkozás örömében van.

Kedvenc íróm, Antoine de Saint-Exupéry rókája mondta a kishercegnek: „Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól." Mitől is? Például a várakozástól, a készülődés boldog izgalmától, amely megérinti a szíveket, az érkezőkét és a várakozókét egyformán.

A kérdésében, kedves olvasónk, ott volt a válasz is: alkalmazkodjunk egymáshoz, bátran napoljuk el, ha szükséges, legyen az ünnep bármekkora és bármikor. A megoldás valóban az, hogy legyenek, hogy ne maradjanak el a kivételes alkalmak, a találkozások. Márait mindig érdemes olvasni, bölcsességén gondolkodjunk el együtt.

„Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés."