A Big Ben-menü és a Nem félünk-polka

Mondjuk azon, hogy ó, istenem, már a Hofi se a régi. (Más kérdés, hogy Hofi mostanában úgy szól, mintha vadonatúj lenne. Jó lenne tudni, mit gondol a mai dumaszínházasokról, akik gesztusaikban, fordulataikban, fogásaikban megpróbálják utánozni őt, de legalábbis ellesni tőle egyet és mást. De hiába. Például nem tegeződhet akárki a közönséggel.)

Még jó, hogy Csöpiben és a 80-as évek Balaton-partjában bízhatunk. December 31-én ráadásul a legklasszikusabb klasszikus Csöpi-filmet, a Pogány Madonnát nézhettük meg századszor, ponyváról illegálisan árult matyóbabákkal, Bujtor István és Kern András mellett Hernádi Judittal (mindjárt önálló esttel jön Szombathelyre), Zenthe Ferenccel, Kállai Ferenccel. Százegyedszer is bármikor. Főleg, hogy Ötvös Csöpi garantáltan szétcsap, elkapja a bűnösöket, a folyton éhes Kardos doktor pedig learatja a babérokat, annak rendje és módja szerint.

Kovács Áront, az Észbontó műsorvezetőjét nem lehet kibillenteni
Fotó: viasat3.hu

Szóval várva várt szilveszteri tévéműsor nem nagyon van (persze minek is), amiből persze nem következik az, hogy fanyalogni sincs min. Vagy legalább kapkodni a távirányító után: mindjárt éjfél, az nem lehet, hogy lemaradjunk a Himnuszról. Úgy látszik, az ember nehezen szabadul meg a szokásaitól: ha szilveszter és éjfél, akkor szóljon csak a tévében a Himnusz. Kölcsey a magyar nép vérzivataros századaiból.

És akkor elsején egyszer csak kiderül, hogy bár a Föld forog, megáll az ész: Észbontó-best of. Ki mit nem tud. Ez az a kvíz, amely látszólag növeli a nézői önbecsülést: a versenyzőket elnézve náluk csak okosabbak, ügyesebbek, kreatívabbak lehetünk. Működik az ősrégi komédia-elv: a vígjátékban nálunk rosszabbakon nevetünk. De ez sem ilyen egyszerű: lehet, hogy éppen tükörbe nézünk. Mert lehet a fejünket fogni a válaszokon, hogy a Big Ben az egy menü , a cordon bleu talán szlovák (vagy milyen) pornószínésznő, Arany János versében bizonyos Toldi József vágtat fakó lován, a pisai ferdetorony pedig hosszas tanakodás után sem lehet Pisában (a fölkínált lehetőségek: Pisa, Róma, Vatikán), de azért legyünk óvatosak.

Mert az látszik, hogy valami dereng - mondjuk az általános iskolai tananyagból -, csak éppen nem rendszerek, gondolkodásmódok derengenek, hanem jól-rosszul bebiflázott, semmihez nem kötődő, ezért aztán semmire se való adatfoszlányok ezek. Hát ezért van szükség sokszor elismételt, nagyon egyszerű, fekete-fehér, reklámszerű üzenetekre, ha mondjuk egy párt célba akar érni. Hátrébb a nevetéssel, sírás lehet a vége.

A speciális Pisa-teszt után kifejezetten jólesik a felfedezés, hogy van azért egy műsor, amely évtizedek óta nem kopik ki a tévéből. Igen, a bécsi újévi koncert. A béke, a nyugalom, a szépség, a jólét ígéretével és illúziójával, a Monarchia csodás dallamaival, ráadásul az idén a különösen rokonszenves karmester, Gustavo Dudamel vezényletével. Ő a legfiatalabb dirigens a Bécsi Filharmonikusok élén az újévi koncertek történetében: 35 éves (na jó, néhány hét múlva 36).

A Kék Duna-keringő első taktusaiba szokás szerint bele lehet (sőt bele kell) tapsolni, de van újítás is. Fölhangzik például ifjabb Johann Strauss Mefisztó a poklot idézi című keringője és Nem félünk annyira című polkája.