Hihetetlen, de igaz: a Vas megyeiek fele még mindig a II. világháború előtt épült ingatlanokban él

Ha végigfuttatjuk a szemünket az ország és a megye lakásállományán anélkül, hogy a tulajdoni lapok tömkelegét is átnyálaznánk, az az érzésünk támadhat, hogy a szocialista realizmus legalább nyolc ötéves terve úgy átalakította a hazai ingatlankínálatot, hogy elvétve akad csak egy-két műemlék itt-ott, és a békebeli időkből származó házak száma is erősen redukál a nullához. Mi magunk is úgy véltük, hogy panelszörnyetegek, újonnan épült lakóparkok és hatvanas évekbeli kockaházak határozzák meg leginkább a nagy magyar ingatlanpiacot, minden más ritkaság. Pedig nem.

Az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (Teir), valamint a Lechner Tudásközpont adatai alapján városaink és falvaink csaknem felét még mindig az 1946 előtti lakásállomány uralja. Az persze kétségtelen, hogy településeink lakásállománya jelentős változáson ment keresztül a háború utáni újjáépítési időszakban. Ez köszönhető egyrészt a már említett szocialista lakásépítési programoknak, illetve a 2000 után beindult építkezéseknek, mégis megdöbbentően nagy arányban élünk háború előtti házakban. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden második hazai településen kizárólag II. világháború előtti lakóépületekkel találkozhatunk, ám a hetvenévesnél régebbi ingatlanok aránya olykor megdöbbentően magas és ezek nagyon is meghatározóak arculati szempontból. Különösen igaz ez Vas megyére, ahol – köszönhetően az aprófalvas településszerkezetnek – a falvak túlnyomó részén az 1946 előtt épült ingatlanok vannak többségben, de ugyanez a helyzet a megye városainak a felében is. Őriszentpéter, Vasvár, Szentgotthárd, Csepreg, Kőszeg és Jánosháza is ilyen, utóbbinál ráadásul csaknem 36 százalék a kimondottan régi ingatlanok aránya. Érdekes adat, hogy a megye nyugati csücskében található – Hegyhátsál és Döbörhegy kivételével – az összes olyan település, ahol a házak több mint fele a háború előtt épült. Ilyen település Kétvölgy, Orfalu, Szalafő, Kondorfa, Kerkáskápolna, Kercaszomor és különösen Rönök, ahol a házak 63 százalékát 1946 előtt építették.

Grafika: Kelemen Attila

Kemestaródfa, Gasztony és Csörötnek településeken szinte minden harmadik ház 1946-1960 között épült. Az igazi építkezési hullám azonban csak ezt követően indult el. Az 1961-től az 1970-es évek közepéig tartó első lakásépítési programnak egymillió új lakás volt a célja. Az állam által kiosztott összkomfortos, egy- vagy többemeletes (gyakran „Kádár-kockaként” emlegetett) családi házak lényegesen vonzóbb életfeltételeket kínáltak, mint az idősebb korú, elavult technológiával épült és megrongálódott lakások. Az 1961-1970 közötti évtized építkezései a mai napig az ország településeink körülbelül nyolc százalékán meghatározók. Különösen Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes térségeiben, de Vas megyében is van néhány olyan település, ahol a Kádár-kockák aránya meghaladja a más korban épült ingatlanok arányát. Így például Vasszentmihály, Rátót, Csákánydoroszló, Őrimagyarósd, Viszák, Magyarnádalja, Vasalja, Vép és Kisrákos településeken messze húsz százalék fölötti az arányuk. Rábagyarmaton, Pinkamindszenten és Répcelakon pedig több mint harminc százalék.

1971-1980 között lódult meg Sárvár, Celldömölk, Ölbő, Ikervár, Bucsu, Sorokpolány, Körmend és Szombathely lakásépítési kedve is. Jól látszik tehát, hogy nagyobb városaink arculatát főként ennek a kornak az építészeti stílusa határozza meg. A megyeszékhelyen az ingatlanoknak csaknem a harminc százaléka ebből a korból származik. Vasszécseny, Balogunyom és Gencsapáti házainak többsége viszont már később, főként 1981 és 1990 között épült. Azt pedig már könnyű kitalálni, hogy melyik településeken találhatók a legfiatalabb ingatlanok a megyében. Hát persze, hogy Szombathely vonzáskörzetében. 2001-2014 között leginkább Dozmat, Sé, Kisunyom, Ják, Táplánszentkereszt és Nárai településeken épültek házak. Szeretnénk azt mondani, hogy Torony toronymagasan vezet minden település előtt, de valójában alig egy százalékkal előzi csak meg Sét. Toronyban az ingatlanoknak csaknem a 32 százaléka az elmúlt 15 évben épült. Sőt – köszönhetően a fürdőnek – Bükön is ekkor épült az ingatlanok csaknem ötöde.

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy 1991-2001 között egyetlen településen sem épült annyi ingatlan, ami az adott falu vagy város ház-korrajzát döntően befolyásolta volna. Ez egyébként nem vasi sajátosság. A rendszerváltást követő évtized lakásépítési szempontból az egész országban nem tűnik meghatározónak, településeink alig 0,4 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Az ezredforduló után aztán újra fellendült a lakásépítési kedv. Nemcsak a szombathelyi, de a budapesti és a debreceni agglomerációra, valamint a balatoni régió egyes településeire is jellemző egy komoly lakásépítési hullám. Sőt érdekességképpen megjegyezzük, hogy hasonlóan fiatal arculatú térségként jelennek meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azon települései, amelyek újjáépítése a felső-tiszai árvíz pusztítása miatt vált szükségessé a 2000-es évek elején.