Illetlenség és erődemonstráció: a középkori elit lakomái

Étel/élet. Michelin-csillagon innen és túl. Egy kiállítás étlapjára – elnevezéssel hirdette meg a Laczkó Dezső Múzeum, múzeumi szabadegyetemi előadását Lakoma a színpadon: a középkori elit étkezéseinek díszletei címmel. Az előadás az Étel/élet című kiállítás témájához kapcsolódott melyet Nagy Szabolcs Balázs régész adott elő és vetítéssel illusztrált.

Nagy Szabolcs Balázs elmondta, fő kutatási területe a középkor, ezért ebből a korból hozta a gasztronómiai témát. Elsősorban a királyi, főúri étkezések körülményeit, tárgyi és épített környezetét mutatta be két esettanulmány kapcsán.

Nagy Szabolcs Balázs két esettanulmányt mutatott be

A szakember kiemelte, a cím egy metaforikus gondolatra utal, amely úgy tekint a várakra, mint színjátékok helyszíneire, ahol az elért vagy elérni kívánt társadalmi státusz reprezentálása volt a cél. Ezek a lakomák népesek voltak, hiszen többek között a nemesek és a familiárisok együtt étkeztek. Aki ezen alkalmakkor nem tudta megmutatni hatalmát, gazdagságát, az tekintélyét, befolyását tette kockára. A hasonló erődemonstrálás ma is jellemző például üzleti tárgyalások alkalmával.

Egy 14 századi eseményről készített miniatúra, amely II Richárd angol király lakomáját ábrázolása jól bemutatja ezen lakomák jellemzőit.

A középkorban napi két étkezés volt általános: 9-10 órakor az ebéd és a vacsora 16-17 óra körül. Természetesen az elit és a köznép étkezési kultúrájában, szokásaiban voltak nagy különbségek is. A középkori étkezés – mai szemmel –  „illetlen” volt, csupán a középkor végén és a kora újkorban jelent meg az asztali etikett. Ekkor a személyes tér jelentősége felértékelődött, korlátozódott a testi érintkezések mértéke. Az evőeszközök közül a villa a középkor végén jelent meg.

A lakomákat díszes vagy monumentális hatást keltő helyszíneken rendezték meg. A felszolgálás ceremóniája adott volt, az étekhordók gyakran egyenruhát viseltek.

1446 januárban a várpalotai vár fontos esemény helyszíne volt. Újlaki Miklós, Dunántúl legnagyobb birtokosa szövetségkötés céljával a Cillei grófokkal találkozott. Ez a szövetség, az akkor fennálló status quo felborulását veszélyeztette, egyben egy belpolitikai zűrzavarhoz is vezethetett volna. A megbeszéléseket követő lakomára a vár emeleti nagytermében kerülhetett sor. A várpalotai várra egyébként is jellemző a monumentalitás. A formája az erő, a hatalom jelképe, amely a korszakban a királyi rezidenciákat jellemezte. Nem csak a méreteinél fogva volt jelentős, de a legmagasabb rangúakhoz méltó épület volt egyben. A nagyterem előtt később felépített loggiaszerű boltozott folyosó állt.

A másik esettanulmány szerint Mátyás király és Beatrix egybekelését követő lakodalmát szintén a pompa jellemezte a budai vár dísztermében. Az eseményről jelentés készült, amely tudósít a lakoma részleteiről. Az étkek előtt a legnagyobb méltóságok haladtak díszmenetként. A berendezésben aranyfüggöny, kárpitok, ezüst kancsók, nemesfém edényeket kaptak helyet, a muzsikát zenészek biztosították.

Jellegzetes berendezési tárgy ekkor a pohárszék, amelynek gyakorlati haszna nem sok volt, funkciója szerint a házigazda gazdagságát reprezentálta. A bútorok is értékesek, mívesek voltak. A beszámolók szerint  a lakomán egy cukrászati remekművet is felszolgáltak; ez egy kertet mintázott madarakkal, fával körtékkel. Mátyás király fontosnak tartotta, hogy a nyugat európai mintát az udvarában is bemutassa és kövesse azt..