Ugyanúgy és mindig másként

Meskó Gábor dr. Brusznyai Árpádra emlékezik, a Brusznyai-emlékplakettet a mártír tanár özvegye, Iluska adja át egy veszprémi tanárnak és diáknak, a színpadon a Mendelssohn Kamarazenekar, mögötte mintegy 200 középiskolás diák az énekkari dobogón, sok-sok fehér blúz, ing, néhány ősz fej, ősz bajusz, a karmesteri dobogón Zámbó Pista - és felcsendül Vivaldi Glóriája, hömpölyög, árad a zene, csillogó szemek, ámuló tekintetek, hosszan dübörgő taps, ismétlés, a kórus előtt felsorakozó betanító karnagyok a nagykórus ötletgazdáival, Tóth Máriával és Zsuzsával, virágcsokrok, Iluska könnyes szeme, körülöttünk a szeretet hullámai...

1997-2007., mindig január második szombatja, este 6 óra, egyetemi aula, Mádl Ferenc professzor, veszprémi piarista öregdiák, Horváth Balázs, Bors József, Balogh Elemér, Kahler Frigyes és mások emlékező szavai, meghatott kitüntetettek, évről évre 200 fős oratóriumkórus hazai és külföldi (angol, amerikai) vendégkarnagyokkal, hosszan dübörgő taps, meghitt hangulat, körülöttünk a szeretet hullámai...

2008-2016., változatlan helyen, időben, rítusokkal, minden esztendőben Kováts Péter kezében a karmesteri pálca, magasba emel minket a felcsendülő Himnusz, majd a szabad-ság kortalan hőseit ünnep-lő Egmont-nyitány, évente változó szónokok és díjazottak, mindig változó és változatlan zenekar és kórus, a díjat átadó Brusznyai Margit könnyes tekintete, még egyszer az utolsó tétel, a levegőben az összetartozás melege...

2017. január 14., 16 óra, a Brusznyai-emlékhangverseny főpróbája, Pannon Egyetem, aula, zúg a Himnusz és az Egmont, Brusznyai Margitra és az est szónokára, Kásler Miklós professzor úrra várunk, a díjak Imreh Enikőre, a Vetési gimnázium tanárára és Bognár Juditra, a Lovassy gimnázium végzős diákjára, de előtte még Bach és Handel a mára Brusznyai-kórussá érett oratóriumkó-rustól és a Dohnányi zeneművészeti szakközépiskola diákjaival kiegészített Mendelssohntól, néhány szó a betanító karnagyokkal: Erdélyi Ágnessel, Lukács Elekkel, Mike Veronikával, Rostetterné Nagy Ritával, Somfai Katival, Tóth Máriával, Tóth Zsuzsával, Veresné Petrőcz Máriával, Vikman Pállal és Zsilinszky Cecíliával, Kováts Péter a karmesteri dobogón kivár...És szárnyal az ének, azt érzed, az égig, Brusznyai Árpád ránk tekintő, komoly arcképén mintha feltűnne egy félmosoly...

Hála és köszönet érte mindenkinek, akik megkínzott arcára csalták!Minden évben ugyanúgy és mégis mindig másként!