Kati válaszol - Unokát hoz az új év

Szeretettel gratulálok kedves olvasónk új szerepéhez, a nagyszülői életfeladathoz és a gyönyörű ajándékhoz, amelyet csak a gyermekeitől kaphat az ember. Szülőként már átélhette a gyermek érkezésének minden örömét, nehézségét, fájdalmát. Az évek során sok mindent megtanult, megtapasztalt. Hogyan készüljön ebben az új helyzetben? Nem kell szorongania, kedves levélírónk, nem születünk nagyszülőnek, de biztosan azzá válunk unokáink mellett.

Nem kell mást tennie, csak felhőtlen örömmel tölteni a várakozás idejét. Megszerzett tapasztalatait őrizgesse, és csendes aggódással figyelje, hogyan küzd meg a fiatal pár mindazzal, ami szülőként a dolguk. Ez lesz a legnehezebb. El kell fogadnia, hogy nem lesz dolga, hogy a szülők helyett oldjon meg problémákat, és biztosan tudom, hogy a „majd én megmondom" gondolkodásmód sem segítség a fiataloknak. Ne legyen érzéketlen a fiatalok problémáival kapcsolatban, segítsen, ha kérik, de főleg legyen csak „elég jó nagymama", aki nem ad kéretlen tanácsot, nem avatkozik be a gyereknevelés kérdéseibe, egyszerűen csak rendelkezésre áll.

Ebben a „más világban" is lehet sütögetős-főzőcskézős nagyi, de bátran választhat más utat. Ismerek világjáró, aktív nagymamákat, akik ezernyi másfajta élménnyel ajándékozzák meg unokáikat, és hagyják a „vaníliaillatú" szerepet másra. A nagyszülőnek nem kell feladatokat megoldania, amikor együtt van az unokájával, éppen ezért ez a kapcsolat mindkettőjüknek sokat adhat.

Kaphat tőlünk olyan tudást, amit szavakkal nem, csak az együtt töltött idővel adunk át. Ez a szeretetteljes kötődés elkíséri a gyermeket egész életén át.