A jövő bajnokait keresték

Erre a rendezvényre rengeteg pici gyerek is érkezett, akiket egy ilyen nagy létszámú eseményen nem egyszerű mozgatni, főleg hogy folyamatosan játszanának, attól függetlenül, hogy éppen van meccsük vagy nincs. De az őket kísérő szülők segítségével ez is sikeresen megoldódott. Az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét: sikeres és önfeledt játékot nyújtott az ideérkezőknek.

Itt találkoztunk Szűcs Ákossal, a Dunaferr SE röplabdacsapatának egyik utánpótlás edzőjével, aki az eddig rejtve maradt tehetséges gyereket kereste. Talált, nem is egyet. Az aznapi munkájáról így mesélt: - Nagyon jó volt látni, hogy ennyi lelkes tanár és gyerek működött együtt, és mindenki röplabdázott. A Vollé! 2020 program alapelve szerint itt nem lehettek igazolt játékosok, akik eljöttek, ezt választották maguknak amatőr sportként. Több tehetséges, röplabdás alkatú gyereket láttam.

Szabóné Vida Andrea az ifjú röplabdások, Villányi Vivien, Somfalvi Csenge, Margitics Diána, Zsákovics Dóra, Magyar Zsófia és  Stachó Natália gyűrűjében Fotó: Balogh Tamás

Az ilyen társasággal öröm találkozni. A kollégákkal, a testnevelő tanárokkal olyan kapcsolatot szeretnénk kialakítani, amivel a későbbiekben a sportágat módszeresebben oktathatnák a gyerekeknek. Mellettük nagyon sok fiatallal is beszélgettem a nap során. Elmondtam nekik, ha komolyan veszik ezt a sportot és előre szeretnének lépni, akkor szívesen fogadjuk őket itt, Dunaújvárosban, a klubunknál.

Ez az esemény a belépés lehetősége a röplabdások világába? - tettük fel a kérdést.

Hercik Antónia, a Dózsa iskola másodikos tanulója

- A szerencsés találkozásnál, amikor egy tehetséges és komoly csapatba kívánkozó gyerekre akadunk, segíteni tudunk neki az iskolaváltásnál, és a kollégiumi rendszerünk révén ide is települhet hozzánk. Így már az edzéseket is látogathatja. Az érdeklődőknek elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján akár a nulláról indulók közül is profi játékost tudunk nevelni. Például mondhatom Baróti Árpádot, vagy Dávid Csanádot, Pádár Krisztiánt. Most már mindegyik nemzetközi szinten szerepel, Koreában, Belgiumban és Németországban. Egy elszánt és tehetséges fiatal számára tehát a csillagos ég lehet a határ.

Majd arról beszélt, hogy a frissen szerzett intézményi ismerőseik mindegyikét nagyon meglepte az ajánlatuk. A klub képviseletében meglátogatják az iskolákat, felmérik, hogy milyen háttér áll a rendelkezésükre a röplabdaoktatáshoz. Megnézik, hogy miben tudnak nekik segíteni: a szakmaiságban vagy esetleg a felszerelések dolgában.

- A gyerekek esetében a későbbiekben felvesszük velük a kapcsolatot. Először a szüleikkel beszélünk, akiknek felajánljuk, hogy a saját szemükkel nézzék meg az ajánlatunk valóságtartalmát. Érdeklődés esetén meghívjuk őket, hogy töltsenek el itt városunkban egy napot, hogy felelős döntésük előtt mindent alaposan megismerhessenek. Látniuk kell, hogy milyen lehetőségek állnak előttük a kollégiumok, az általános, majd a középiskola, végül akár az egyetem választásakor is. Onnét már minden a szülőn és a gyereken múlik.

A Dózsa iskolás Székely János is megszerette ezt a sportágat

Ezzel az ajánlattal és lehetőséggel elég nagy felelősséget vállalunk, de az elmúlt évek eredményei alapján is úgy érezzük, hogy megéri ezt tennünk! - tette hozzá.

S lássuk két főszereplő véleményét. Hercik Antónia a Dózsa György iskola diákja:

- A Dózsa iskola második osztályos tanulója vagyok. A kedvenc csapattársam a Szabi. Úgy érzem, hogy most is ügyes voltam. Nyertünk is és vesztettünk is. Az egyik után sírás is volt (de csak egyszer), mert bosszantott a dolog. Elfáradtam, mert sok meccsünk volt. Nagyon jó volt ez a program, mert jót játszottunk.

Székely János, a Dózsa György iskola 8. d-s tanulója:

- Még nem játszom röplabdacsapatban, mert korábban fociztam. A röplabdát is megszerettem, mert jó csapatjáték. Nagyon jó reflexek és koncentrálás kell hozzá. Reménykedek benne, hogy jó röplabdás válik belőlem. Szeretnék egy igazi csapatban játszani. Ezúttal nagyon jó ellenfelekkel találkoztunk, szinte valamennyien annak számítottak. Nekünk sajnos nem sikerült túlságosan ez a napunk, de klassz volt a hangulat. Örülök, hogy itt lehettem.

A hazai színeket képviselő Dózsa György általános iskola diákjait Szabóné Vida Andrea testnevelő tanár tanította meg a sportág alapjaira. A mester és tanítványai jókedvűen zárták a napot.

- Nálunk a Dózsa iskolában a b-s osztályokban röplabdás előképzés folyik. Ezeket Tomanóczy Tibor a Dunaferr sportegyesület vezetőedzője tartja heti két alkalommal. Most jött fel az első ilyen csoport az 5. osztályba, a felső tagozatba. Egyre több közöttük a lány, de nekik még nincs egyesületi szintű lehetőségük a továbblépésre. Aki ebben velünk tart, az a 8. osztályra elsajátítja az alapokat. Akik most itt vannak, ők csak a testnevelés óra keretében és tőlem tanulták meg a játékot. A most itt részt vevő gyerekek elmondása szerint ez egy élvezetes rendezvény volt.

Ezt azért érezhetik így, mert közöttük, évfolyami szinten még nincs nagy tudásbeli különbség. A kis röpisek ebben a környezetben a sikertelenséget is jobban elviselik még, és ez így is van rendjén, ugyanis a mai eredményünk az volt, hogy közösen, jó hangulatban töltöttük el. Én azért egy kis plusz motivációt is alkalmaztam az enyémek esetében. Azt gondolom, ha valaki egy ilyen rendezvény kedvéért a vasárnapját is föláldozza, annak bizony jár érte valami jutalom.

Az ő esetükben ez egy szorgalmi ötöst és egy dicséretet jelent. A kicsik mindenképpen élvezik a labdázást. A nagyobbaknál már egy kicsit nehezebb a helyzet, mert náluk már nagyobbak a tudásbeli különbségek. Az itteni és a korábbi tapasztalataim alapján is arra bátorítom a szülőket, hogy engedjék röplabdázni a gyerekeiket.

Itt nincs test-test elleni küzdelem, és még a nem éppen sportos alkatú gyerekekből is kihozhatnak előtte nem is remélt jó eredményeket. A mozgás hasznossága a céltalan csavargásnál, vagy a túl sok számítógépezésnél, telefonnyomogatással szemben nem is lehet kérdés.