Áldozatok védelem nélkül?

A Nők A Nőkért Az Erőszak Ellen (NANE), illetve a Patent Egyesület munkatársa elmondta, hogy a bűncselekmények áldozatainak napján, február 22-én számos rendezvény hívja fel a figyelmet a megelőzés fontosságára és az áldozatvédelemre. Wirth Judit ismertette: a bűnügyi statisztikák felnőtt-fiatalkorú-gyerekkorú bontást tartalmaznak, az EU Alapjogi Ügynöksége által néhány éve készített reprezentatív felmérés csak kétféle bontást alkalmaz: tizenöt éves kor előtti, illetve utáni áldozattá válást.

- A magyar tapasztalatokból tudjuk, hogy a párkapcsolati erőszak legveszélyeztetettebb korosztálya és csoportja feltehetőleg a tizenhat és negyven év közötti lányok és nők.

- Bizonyos tényezők kiemelten veszélyeztetetté tesznek egyes csoportokat, ezek a párkapcsolati erőszak természetrajzából és a bűncselekmény elkövetőit támogató társadalmi elvárásokból fakadnak. Ilyenek a fiatal, első-második párkapcsolatukban levő nők, az egyenlőtlen viszonyban, vagy már ismerten erőszakos partnerrel élő állapotos asszonyok és a kisgyerekes anyák. Ezeknek a nőknek a gyerekei is fokozottan veszélyeztetettek az anyjuk partnere által - magyarázta érdeklődésünkre Wirth Judit.

A legtöbb esetben nem vizsgálják a szülők szerepét abban, ha a kiskorú közös gyermek nem akar kapcsolatot tartani a bántalmazó szülővel

A NANE Egyesület munkatársa úgy látja, hogy az áldozattá válás megelőzésében nincs számottevő fejlődés. Szerinte az áldozatvédelem akkor lenne eredményes, ha ötven-száz százalékkal növekedne a bántalmazókkal szembeni intézkedések száma: távol tartás, büntetőeljárások és elmarasztaló ítéletek.

- Az elkövetőket többnyire pénzbírsággal marasztalják el, ami nem alkalmas a további erőszak megelőzésére. Ha gyermek is van, vele a bántalmazó szabad kapcsolattartást kap, miközben a bántalmazott szülőt rendre bírságolják, ha figyelembe veszi a gyerek szorongását, és nem kényszeríti kapcsolattartásra. Az intézményrendszer hiányos: nincs kellő számú menedékhely, az áldozatok biztonságát az otthonukban, munkahelyükön, iskolájukban garantáló eszközök és módszerek annak érdekében, hogy ne az áldozatnak kelljen menekülni - számolt be Wirth Judit.

Súlyos hiányosságként tette hozzá, hogy a szakemberek nincsenek kellően kiképezve arra, hogy felismerjék a bántalmazást és azonosítsák a bántalmazót, illetve hogy ne kommunikációs nehézségnek titulálják, hogy egy bántalmazóval nem lehet megállapodni, hiszen nem is egyezségre, hanem uralkodásra törekszik. Tipikus, hogy a bántalmazó szavai és tettei nincsenek összhangban, mantraként emlegeti, hogy mennyire szereti a gyermekét, miközben őt csak eszközként használja volt párja életének az ellehetetlenítésére.

- Igen ritkán merül fel egy családgondozóban, orvosban, gyámhivatali ügyintézőben, bíróban, hogy a bántalmazott jogosan fél az elkövetőtől. Általános, hogy sem a gyermekvédelmi intézmények, sem a rendőrségek, sem a bíróságok nincsenek felkészülve, vagy nem mutatnak észlelhető hajlandóságot arra, hogy tetten érjék és megállítsák a bántalmazót, amikor visszaélésszerűen gyakorolja azokat a jogokat, amelyek nem is őt, hanem a gyermeket és az áldozatot illetik - fogalmazott a jogász.

Súlyos problémaként értékelte azokat az eseteket, amikor a bántalmazók rágalmazási vagy személyiségjogi pereket indíthatnak, amikor az áldozat beszélni mer az őt ért erőszakról. Ez azt sugallja, hogy a bántalmazott ne merjen segítséget kérni, mert további pereket akasztanak a nyakába, eljárási zaklatással lehetetlenítik el az életét. Így a nyomozóhatóság és a bíróság is könnyen részesévé válik a felnőtt és a gyermek áldozatok elhallgattatásának.

- Nem alkalmazzák következetesen a lehető legkisebb kár okozásának erkölcsi kötelességét, amikor az áldozatok tanúit nem hallgatják meg, a vallomásaikat alátámasztó szakértői véleményeket figyelmen kívül hagyják, a szabad bírói mérlegelést úgy értelmezik, hogy az eljárás alkalmatlanná váljon az igazság kiderítésére, nyomozási cselekményeket nem végeznek el, és végül bizonyíték vagy akár bűncselekmény hiányában lezárják az ügyet. Ha közös gyermek is van, a legtöbb esetben nem vizsgálják a szülők szerepét abban, ha a kiskorú nem akar kapcsolatot tartani a bántalmazó szülővel, hanem jogot és szakmai protokollt sértően automatikusan a gondozó szülő hibájaként róják fel a kapcsolattartás elmaradását, a bántalmazóval való kapcsolat megromlását - ismertette a szakember. A jogvédő egyesületek szakszerűtlen és jogszabályellenes eljárások tömegeivel találkoznak. Wirth Judit felhívta a figyelmet: noha a bántalmazásnak számos válfaja létezik, még a fizikai erőszakot sem kezelik kellő komolysággal.

Wirth Judit, a NANE Egyesület munkatársa úgy látja, hogy az áldozattá válás megelőzésében nincs számottevő fejlődés

A reprezentatív felmérések szerint évente több mint 186 ezer húsz és hetvennégy év közötti nő válik fizikai erőszak áldozatává a partnere részéről. A Belügyminisztérium adatai azt mutatják, hogy hét éve változatlanul ezer körül regisztrálnak évente családon belül elkövetett testi sértést.

További problémát okoz az eljárások lassúsága. Hiányoznak az azonnali, hatékony reakciók, azok az ideiglenes intézkedések, amelyek védelmet nyújtanának a bántalmazottnak és a gyermeknek az elkövetővel szemben.

- Ha kellő komolysággal kezelnék a testi sértéseket és az egyéb bántalmazásokat, ugrásszerűen emelkedne a számuk a bűnügyi statisztikai adatokban. Amíg az ilyen jogsértéseknek csupán a fél százalékát regisztrálják, addig nem is beszélhetünk áldozatvédelemről sem. Mi lenne, ha az autólopásoknak is csupán a fél százalékát regisztrálnák? Vagy a bankrablásoknak? Vagy a betöréseknek? Valószínűleg ez nagy közfelháborodást váltana ki. Úgy tűnik, mintha az anyagi javak értékesebbek lennének, mint a nők és gyerekek élete, testi és lelki épsége, akiket a családon belüli erőszak leginkább érint - mondta a jogvédő egyesületek munkatársa.