Életmód

2017.04.28. 18:57

Cseresznyevirágok, avagy testi-lelki egészség?

Mindennek oka van. Ki ne tudná, hogy mosolyra, kedves hozzáállásra eséllyel várhatunk hasonlót, a türelmetlen, durva megnyilvánulásokat pedig kevesen teszik zsebre egyetlen szó nélkül. De hát miért olyan az ember, amilyen?

Őrsi Ágnes

A pillanatnyi állapot sok mindenen múlhat. Szerencsére vannak embertársaink, akik képesek maguk iránt bizalmat kelteni, majd azt is elérni, hogy rávegyék a hozzájuk fordulókat; próbálják más szempontból is nézni azt a gondot, ami nemcsak lelkileg, de fizikailag is beteggé teszi őket. Ennyire tudni figyelni a másik emberre adottság, ami a szükséges tanulmányok után válhat segítő képességgé. Szakkifejezéssel ezt talán úgy mondanák, valamiféle interdiszciplínáról van szó.

Mindenesetre ezt a szót messze elkerültük, amikor Kiss Tiborral beszélgettünk. Behúzott függönyök mellett, rendezett, szép környezetben ülünk a kis asztal mellett. Tibor mesél.- Hoztam egy döntést 1989-ben. Egyik pillanatról a másikra szoktam le a hús-evésről, de később a kávéról és az időnkénti kis pálinkákról is. Ma is távol tartom magam mindegyiktől. Akkor Dobán laktam, kéménysepréssel, cserépkályhák építésével foglalkoztam.

Egyik este hallgattam a rádiót, és hirtelen mintha valami furcsa, idegen változás indult volna el a testemben, később mintha kiléptem volna belőle, ettől megijedtem, de rövid idő múlva rendeződött a helyzet. Aki nem élt át ilyesmit, annak hiába is részletezném. Mivel mindig szerettem a tudományos-fantasztikus irodalmat, kicsit kívülről néztem, ami történt, és azt gondoltam, ez valami jel, amire reagálnom kell. Végiggondoltam, és mi lehetett volna más a válasz, mint a tudatos létezés.

Ennek egyik eleme volt a változtatás a táplálkozási szokásaimon, a másik pedig az, hogy nekiláttam kielemezni, miből is építkezhetnék. Még a hetvenes években elolvastam a Silva-féle agykontroll könyvet, működött. Eljutottam Salgótarjánba, egy science fiction-találkozóra, amelynek keretében részt vehettem a csoportos inkarnációs szimuláción. Óriási, egyben megrendítő élmény volt.

Kiss Tibor elégedett ember, sikerült megtalálnia a társát, és mindig van valami új az életében, ami vonzza őt
Fotó: A család

Ezeket átgondolva Kecskeméten, a természetgyógyász-akadémián végeztem különböző kurzusokat, később a teljes kétéves kurzust is, a végén pedig bio-energetikusként le is szakvizsgáztam az Egészségügyi Továbbképző Intézetben. Azóta is tanulok, olvasok. Nagyon szeretem Popper Péter Az Istennel sakkozás kockázata című könyvét, annyi bölcsesség van benne! Szepes Mária Vörös oroszlánja is alapmű szenzációs tanácsokkal. Vagy nézzük a buddhizmust! Meghatározó kérdése: hogyan élhessek úgy, hogy minden élő javára cselekedhessek. Ez nem könnyű, tele van ellentmondásokkal.- Pető András doktor, a Pető Intézet alapítója azt mondja, nem a módszer gyógyít, hanem a személyiség.

Mindenki csak saját magán tud segíteni, ha elakad, többnyire talál valakit, aki kívülről tudja támogatni. Én is ilyen „hátba vágó” ember vagyok, úgy szoktam fogalmazni, hogy egy fizikai közérzet javító vállalkozást választottam. Az életünkben van egy behatárolt eseménysorozat, azon belül szabadon lehet választani. Tulajdonképpen hiányos információk alapján kell helyes döntést hoznunk, és a döntéshez csak intuícióink vannak, meg világítópontok, amelyeket vagy észreveszünk, vagy nem. Ha valakivel beszélgetek, ráhangolódom, és segítek megtalálni az összefüggéseket, azok alapján pedig a megoldást. A másikra figyelés képessége nagyon ritka, ráadásul a szándék is hiányzik.

Ebben a társadalomban nem beszélgetnek az emberek. - Olvastam egy statisztikát; a házastársak naponta csak hét (!) percet töltenek valódi kommunikációval, hát mitől értenék meg egymást? Egész életünk játszmák sorozata, ezeket kellene felismerni és kilépni belőlük. Az emberi kapcsolatok akkor lesznek harmonikusak, ha a két-két ember osztozik az energián, és felváltva irányítja azt. Ehhez természetesen két tudatos ember kell. A magatartási szabályokat ötéves korunkig rögzítjük magunkban annak alapján, amit a szüleinktől látunk. Így azután, ha saját döntéseinket nem tudatosan hozzuk meg, és nem tudatosan élünk, egyszer csak rájövünk, hogy bármennyire nem szeretnénk, elődeink sorsát éljük.

Ugyanazokat a játszmákat játsszuk, ugyanazok a lelki okok ugyanazokat a betegségeket okozzák, mert így jelez a szervezet. Ha fáj a nyakam, gyaníthatóan makacs vagyok, mint egy öszvér, ha pedig a könyökömmel van baj, talán túl sok energiába kerül, hogy úgy legyen, ahogy akarom, pedig lehet, hogy a megfelelő „kibeszéléssel” mindegyiken segíteni lehetne. Azon túl, hogy megvitatjuk a gondokat, a jobb testérzetet egy fizikai megtapasztalással is tudom segíteni.

Az a legfontosabb, hogy rendben legyünk önmagunkkal, ehhez pedig sokkal tudatosabban kell léteznünk, és például észrevenni a bennünket körülvevő szépségeket. Tótvázsonyban lakom, és naponta rácsodálkozom a tájra, milyen gyönyörű. Más, ha szemerkél az eső, más, ha kipattannak a rügyek, más, ha virágzik a repce. Az egyik kedvenc filmem Az utolsó szamuráj. Életében az a kérdés foglalkoztatta, miért is érdemes élni? Számára a dicsőség és a becsület volt a válasz, ám, mielőtt meghalt, a föléhajló cseresznyefáról lassan ráhullottak a virágszirmok.

Ezek voltak az utolsó szavai: - Mindegyik gyönyörű. Utolsó pillanataiban tudott rácsodálkozni a teremtésre, hogy az egész, úgy, ahogy van, gyönyörű. Snatam Kaur kopt énekesnő lemeze szól halkan, mert a zene is gyógyít. Azért arra kíváncsi vagyok, Tibor lélekbúvár tevékenységének mi a hozadéka.- Nagyon sok mosolyt kapok, és ez is jelez valamit akkor, amikor az emberek elfelejtettek mosolyogni. Talán sikerül elültetni abban az emberben, akivel beszélgetek, hogy most kell megtenni önmagunkért mindent, amit tudunk, mégpedig úgy, hogy tudatosan élünk.

És hinni kell abban, hogy ez sikerül, mert hite mindenkinek van, aki él, legfeljebb másban hisz, mint az, akivel éppen találkozik. Az emberek többsége zárkózott, ma a létezés arról szól, hogy mindig valaki más a hibás. Ezt a hárítást kell megszüntetni, és azt megkeresni, hogy én min tudok változtatni, mit tudok hozzátenni, hogy mindkettőnknek jó legyen. Figyelni a másikra a legnagyobb segítség, de annak, aki mindig másokra figyel, igen nehéz olyan kapcsolatot ki-alakítani, ami nem terápia, hanem kölcsönösség. Aki folyamatosan másokra figyel, saját életében leginkább a magányt keresi.

Ennek tudatában kérdezem még, Kiss Tibor elégedett ember-e? Azt mondja, igen, neki sikerült megtalálnia a társát, és mindig jelentkezik valami új is az életében, ami érdekli, ami vonzza, mert különben minek is élne? Meglepődöm, de jólesik búcsúzóul a hatalmas ölelés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!