Jó reggelt, Vas megye!

Nem nagy ügy, máskor is előfordult már, igaz akkor erdőben voltam, most meg a szombathelyi egyetem előtt. Talán ez a körülmény adta az ötletet, hogy mélyen a szemébe nézzek kérdőn, éppen úgy, ahogyan ő szokott, amikor az erdőn futunk össze. Emlékszem meg is szólítottam, valami ilyesfélét mondhattam: Hát ez meg, hogy a...? Hanem Őzi - mert magamban így neveztem el - ügyet sem vetett rám, helyette páros ujjú patáin vidáman elnyargalt, vissza se nézett. Ilyen világot élünk, kérem!

Bezzeg amikor én megyek hozzájuk az erdőbe, cicatalpakon lépdelek, halkan beszélek, és ha nagy örömömre összefutunk, napokig mesélem a találkozást. Ő meg csak futkorászik és ügyet sem vet rám. Úgy látszik, ma már egy egyetem környéki őznek smafu, ha találkozik egy magamfajtával. Szépen vagyunk.