Ki halad a Taigetosz felé?

Egyebek mellett erről nyilatkozott lapunknak adott interjújában Mosányi Emőke, a Fővárosi Pedagógiai Szolgálat főigazgatója.

Mivel foglalkozik a pedagógiai szakszolgálat?

- Minden megyében működik ilyen intézmény. Fő feladatunk a segítségnyújtás, elsősorban a gyerekek, tanulók, szülők, de intézmények számára is. Mindez a klasszikus nevelési tanácsadás, a logopédia, a korai fejlesztés, a gyógytestnevelés, a konduktív fejlesztés, a pályaválasztási tanácsadás tevékenységi körében, továbbá az óvoda-, iskolapszichológusok és a tehetséggondozás keretében történik. Mi végezzük azokat a szakértői tevékenységeket, melyek megállapítják azt, hogy egy gyermeknek szüksége van-e speciális fejlesztésre. Ha igen, mi javasoljuk, hogy mire, de a terápiás fejlesztésekből is kivesszük a részünket.

Mosányi Emőke: - Ha időben adjuk meg a segítséget, a problémák nem fognak egymásra rakódni, így nem fordulhat elő, hogy behozhatatlan lemaradással kell szembenéznünk Fotó: Mediaworks

Tehát önök foglalkoznak a sajátos nevelést igénylő és a tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekekkel?

- Igen, ez az egyik fő fel-adatunk. Minden olyan fel-adat itt koncentrálódik, ami a gyermekek speciális fejlesztéséhez kapcsolódik.

Hogyan lehet különbséget tenni, hogy ki a diszgráfiás, és ki az, aki tanulási nehézséggel küzd?

- A fogyatékosság megállapítására kidolgozott szakmai módszerek vannak, amelyek alapján meg tudjuk különböztetni, hogy ki hová tartozik. Akiknek súlyos és tartós gondjai vannak: fogyatékosságuk mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédérintettségű, kihat az egész személyiségükre, magatartásukra vagy tanulási képességeikre, ők a sajátos nevelési igényű (SNI-) tanulók. A másik csoport a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyermekek, akiknek problémái időlegesek, megfelelő időben kapott segítséggel megszüntethetőek.

Valamilyen fogyatékosság megléte egy állapot, de mi okoz egy gyereknél beilleszkedési vagy tanulási nehézséget?

- A gyermekeket sok minden befolyásolja abban, hogy miként tudnak teljesíteni. Például egy nehezebb élethelyzet, akár egy kedvenc állat elvesztése is olyan traumát okozhat, ami komoly regressziót, visszalépést hoz a fejlődésben, ez a teljesítményben is megjelenik. Másik lehetséges ok az eltérő fejlődési ritmusunkban keresendő. Lényeg, hogy ez egy átmeneti nehézség, meg kell keresni az okokat és meg kell találni a megoldásokat.

Miért mentették fel bizonyos tárgyakból az érintett gyermekeket?

- Azonnal nem mentet-tünk fel senkit, elsődleges a fejlesztés. De előfordult több esetben, hogy már olyan mértékű, akár több tanévnyi volt a lemaradás, amikor hozzánk került a tanuló, hogy adott iskolai körülmények között elképzelhetetlen volt a felzárkóztatás. Éppen az ilyen helyzetek kiküszöbölése a célunk.

Ezt az osztályzás alóli felmentést a jövőben nem teszi lehetővé a köznevelési törvény múlt héten elfogadott módosítása. Ez "megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel, például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól"- írja a Népszava.

- A módosítás egyáltalán nem érinti a sajátos nevelési igényű (SNI-) tanulókat. Az ő esetükben semmi nem változik. Igaz ez a diszlexiás, diszkalkuliás tanulókra is. Csak a beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő gyerekek köréből vezetik ki felmenő rendszerben legkésőbb 2030-ig ez a lehetőséget.

Az Index a héten riportot készített három tanulási nehézségekkel küzdő gyerekkel. Azt írták, hogy nekik "a május végén elfogadott oktatásitörvény-módosítás értelmében nem jár majd felmentés az osztályzás alól". Az egyik édesanya szerint így még a középiskoláig sem fog eljutni a gyereke.

- Aki rendelkezett mentesítéssel, az még végigviheti ezt egészen az érettségiig. Egyértelműen rögzítette ezt a szaktárca múlt heti közleményében is. Arról a felnövekvő generációról beszélünk, amely 2018-ban kezdi el az iskolát.

Tehát, ha hinni lehet a bírálóknak, 2018-tól a mentesség elvételével több tízezer gyermeket tesznek tönkre, dobnak be a Taigetosz-szakadékba.

- Pont ellenkezőleg, azt akadályozzuk meg, hogy oda jussanak. A szakmai tapasztalatok azt támasztják alá, hogy ezek a felmentések kiküszöbölhetőek lettek volna, ha idejében felismerik a problémát. Amikor már késő, akkor tényleg nincs más, mint a felmentés, de nem szabad eljutni ebbe a stádiumba. Tehát most még nagyobb odafigyelést kell kapniuk ezeknek a gyermekeknek. A korai fejlesztés megerősítésének is nagy szerepe van ebben. A minél korábbi diagnózis felállítása még eredményesebbé teheti
a munkát. Ne 10-12 évesen találkozzunk a gyermekkel, a problémákkal, hanem mi- előbb vegyük észre a jeleket. A korai szűrés a védőnők kompetenciájába tartozik, a képzések megtörténtek. Probléma esetén már egészen pici kortól kezdve küldeni fogják a pedagógiai szakszolgálatokhoz a gyermekeket. Szeptembertől az eddigi öt év mellett már hároméves korban megkezdjük a nyelvi szűréseket. Eddig, ha csak ötéves korban vettük észre a problémát, egy év az iskolakezdésig kevés volt a kiküszöbölésére. Óriási dolog ez, tíz éve küzd ezért a szakma.

Miért biztosak abban, hogy ez működik a gyakorlatban?

- Ennek a rendszernek már megvannak a tapasztalatai. Budapesten kilenc kerületben végeztük el a háromévesek körében ezeket a vizsgálatokat. A gyermekek 12 százalékát szűrtük ki. Nemcsak azt vizsgáltuk, hogy egy gyermek beszél-e, kommunikál-e vagy sem, hanem azt is, hogy a nyelvi készségek területén, mondatértés szintjén, a mondatalkotásban van-e elmaradás. Később, egyéves fejlesztés után meg tudjuk állapítani, hogy ez egy nyelvi zavar-e, vagy időközben rendeződött a probléma, hiszen csak egy nyelvi késéssel állunk szemben. A kiszűrt problémás esetek felénél a terápiát már fel is függesztettük a jó eredmények miatt. További 45 szá-zalékkal még foglalkoznunk kell, a maradék öt százalék másfajta megsegítést is igényel. Ez hatalmas előrelépés. Ha időben adjuk meg a segítséget, ezek a problémák nem fognak egymásra rakódni, fokozódni, így nem fordulhat elő, hogy behozhatatlan lemaradással kell szembenéznünk, amikor már rákényszerülünk a mentesítésre, amivel valójában semmit nem oldunk meg.

Tehát a minél korábbi be-avatkozással azt szeretnék elérni a jövőre nézve, hogy a nehézséggel küzdő BTM-es tanulók esetében szükségtelenné váljon a mentesítés problematikája. Miért volt baj, hogy eddig könnyítéseket kaptak az érintett gye- rekek?

- Igen, ezek a szakmai újítások mind ezt a célt szolgálják. A második kérdésére válaszolva: tegyünk különbséget a könnyítés és mentesítés között. A könnyítéseket nem érinti a változás. A továbbiakban is kaphatnak többletidőt, használhatnak segédeszközöket - például számológép, számítógép -, igénybe vehetik a szóbeli és írásbeli számonkérés felcserélését. A BTM-es tanulók esetében az értékelés és minősítés alóli mentesítés lehetősége került ki a jogszabály-módosításban felmenő rendszerben 2018 szeptemberétől. Egy tanulónak, hacsak egy tantárgyból is nincs a bizonyítványában értékelés, az az ő életében óriási hátrányt okozhat. Sok szülő ezzel már csak későn szembesül, hiszen még az is előfordulhat, hogy időközben változnak a felvételi követelmények. Például, ha a jövőben nyelvvizsga szükséges ahhoz, hogy valaki a felsőoktatásba kerüljön, most pedig a gyermek mentesítve van az idegen nyelv értékelése alól, akkor hogy fog majd bejutni az egyetemre? BTM-es tanulók esetén a felsőoktatás semmilyen kedvezményt nem fogad el. Ezeknek a gyermekeknek egy zsákutca ez a rendszer. A továbbtanulásnál a szakmaválasztás szintjén is nehéz helyzetbe kerülnek. Kevés olyan képzés van, ahol például a számolási készségre nincs szükség. A szakképzések terén is meg van határozva, hogy milyen osztályzatokat kell vinni. Akinek nincs osztályzata egy szükséges tárgyból, az nulla pontot visz, túljelentkezéskor nem fogják felvenni arra, amire szeretné. Nem az a célunk, hogy a gyerekek leérettségizzenek, hanem az, hogy az életben ők teljes értékű családfők, családanyák, munkavállalók legyenek, és sikeresnek érez-zék magukat.

Nézzünk néhány példát, amit a bírálók hoztak fel. Zseniális gyerek, de a helyesírása katasztrofális. Most ezért fog megbukni, miközben jó mérnök lenne? - áll az egyik cikkben.

- Az a kérdés, hogy mit tekintünk katasztrofális helyes-írásnak. Abban az esetben beszélhetünk súlyos helyesírási problémáról, ha szinte felismerhetetlen az, amit ír, nem lehet értelmezni a mondatait, összefolynak a szavak. Ha valaki nem tud bizonyos szabályokat, az nem indokolhatja a bukást. A helyesírás csak egy résztantárgy. Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek írjanak, olvassanak, ettől fejlődni fog a nyelvi szintjük. Ha felmentik az értékelés alól, előfordulhat, hogy nem ír, nem olvas, akkor az a készsége vissza fog fejlődni. Munkám során találkoztam olyan 18 éves, érettségi előtt álló fiatallal, aki nem emlékezett a betűk formájára.

Figyelemhiányos volt, és enyhe mozgászavarral küzdött, nem bírt két egyenes vonalat meghúzni, felmentettük rajzból, különben megbukik.

- Rajzból nem mentünk fel BTM-es tanulót. A rajz nem erről szól, nem egy mérnöki vázlatot kell készíteni, egyáltalán nem életszerű a példa. A rajz egy kreatív tevékenység. Megjegyzem, hogy az iskola igazgatójának van lehetősége a tanuló felmentésére a készségtárgyak óráinak látogatása alól, ha ezt az egyéni helyzet indokolttá teszi.

Mégis azt mondják a kritikusok, hogy az elfogadott törvénymódosítással a gyerekeket büntetik az oktatás nem megfelelő volta miatt, egész életükre kudarcra ítélik őket.

- Pont fordítva van. Azzal büntetjük a gyermeket és a szülőt, ha azt mondjuk neki, hogy ez a gyerek nem képes erre, inkább mentsük fel. Az értelmileg akadályozott gyermekeket is tanítjuk írni, olvasni, számolni, a számukra legmegfelelőbb módszerek alkalmazásával. Ez a pedagógia felelőssége. Léteznek kidolgozott módszerek, a lehetőségek megvannak, csak alkalmazni kell őket. Nem büntethetjük a gyerekeket azért, mert nem találjuk a megfelelő utat hozzájuk. Ha ezt tennénk, nem teljes értékű felnőtteket bocsátanánk ki az iskolarendszerből, ami nagy hiba lenne.

Névjegy

Mosányi Emőke (1968) logopédus, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének alelnöke, a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság főtitkára, a Szakszolgálati Főigazgatók Munkaközösségének vezetője. Korábban a Fővárosi Logopé-diai Munkaközösség, később pedig a Fővárosi Beszédjavító Intézet vezetője volt.