2017.06.21. 11:34
Király Ferenc Munkácsy-díjas lendvai szobrászművész tárlata a Kereszturyban
ZALAEGERSZEG E héten még várja a látogatókat a Keresztury VMK-ban Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész tárlata.
A Lendván élő alkotó tavaly töltötte be a 80-at, de a munkáiban rejlő lendület, energia mintha inkább sűrűsödne, mintsem fogyna.
Gazdag életművéhez mindig bőven kínálkozott az inspiráció, személyében tisztelhetjük a Lendvai Nemzetközi Művésztelep megálmodóját, s a lendvai vár beli galéria és múzeum egyik alapítóját. 1973-tól 23 éven át vezette is a vármúzeumot, ahol e napokban éppen Salvador Dalí alkotásai várják az érdeklődőket.
Király Ferenc Zalaegerszegen kiállított munkái körében a Keresztury VMK-ban
Fotó: Katona Tibor
Pályája nem indult egyszerűen, szülei földművesek voltak, nem éppen művésznek szánták a gyereket. Bányásziskolában kezdte, ahonnan megszökött, némi fuvaroskodás után a kárpitos, fényező inasiskolát járta ki. Persze mindeközben folyton rajzolt, festett. Nagy dolog, hogy édesapja, aki ekkor már egyedül nevelte a három gyereket, mindezek után „bevállalta” tíz évnyi művészeti taníttatását. Tizennyolc évesen, négy év késéssel kezdte a ljubljanai iparművészetit, majd a zágrábi képzőművészeti akadémiát.
Az akadémián ismerkedett meg chicagói, szintén képzőművész feleségével. A tengerentúlon tervezték a közös életet, de Király Ferenc hét hónapig bírta Amerikát... Suzanne Király-Moss egész életében támasza volt párjának, s épp az egerszegi tárlat megnyitójakor ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.
Király Ferenc otthonosan mozog a kő, a fa és a bronz univerzumában egyaránt, de grafikai életművébe is bepillantást nyújt e tárlat. Hiszen eredetileg festőnek készült, s nem is lett egészen hűtlen a két dimenzióhoz sem.
Szobrászként kiváló portrékat készít, 2000-ben pedig egész alakos Szent István-szobrát avatták Lendva főterén. Keze nyomát, sajátos stílusát mégis leginkább kisplasztikái után ismerjük fel. Művein kifinomul érzékkel fényezi fel az ősi termékenységi idolok és mítoszok üzenetét, a genezis spirituális szférájába emelve fel az erotikus sugallatot. Formáit belső energia feszíti, annyi élő vibrálás rejlik bennük, hogy azon sem csodálkoznánk, ha némelyik megmozdulna, s növekedésnek indulna.
Nem véletlenül jegyzik az organikus absztrakció, a biomorf plasztika rangos képviselőjeként, művei az élet, a termékenyítő természet lebírhatatlan erőit magasztalják.