Olyan, mintha Vas megye felkerekedett volna, hogy új otthont keressen

Beleértve az idei évet is, a mostani január volt a hetedik 1960 óta, amikor 10 millió alatt volt Magyarország lakossága, jelenleg a 9,8 milliót sem érjük el. A lakosságszám csökkenéséért - a természetes fogyáson túl - az elvándorlás is felelős. Nem csak külföldre vándorolnak ki a magyarok, van, aki úgy dönt, hogy egy fejletlenebb megyéből a magasabb jövedelmet és jobb életkörülményeket biztosító régióba költözik. Ezzel ugyan az összlakosság nem csökken, csak az arányok változnak, míg egyes megyékből folyamatos az elvándorlás, néhány megyébe egyre csak érkeznek az emberek egy jobb élet reményében.

Idén 105 embernek kell egyetlen négyzetkilométeren osztozni az országban, tavaly ugyanez a szám még 106 volt, 16 évvel ezelőtt viszont még 110. A népsűrűség az egész országban csökken, de nem egyenletes mértékben.

Az ország szegényebb, munkanélküliséggel küzdő, rosszabb infrastruktúrájú részeit jobban érinti a népesség fogyása, de még a fejlettebb régiókban, így például Vasban is nehézséget okoz a népesség megtartása. Nálunk - éppen, mint országosan - öttel lettünk kevesebben az elmúlt 16 évben, akkor 81-gyel, most 76 vasival kell megosztani száz hektárt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ennyi idő alatt már 14-gyel lettek kevesebben, ott most jelenleg 90 ember jut egy négyzetkilométerre.

A jobb élet reményében kelnek útra

Az extrém méretű csökkenésért minden bizonnyal a rossz körülményeket lehet okolni. A hasonló problémával küzdő Nógrádban és Hevesben például átlagosan 130 ezer forintot lehetett hazavinni tavaly, ami több mint 30 ezerrel marad el az átlagtól. Van olyan keleti megye, ahol ennél is rosszabb a helyzet: a Békésben dolgozók jövedelme 130 ezer forint alatt, a Szabolcs-Szatmár-Beregben munkát vállalóké 120 ezer alatt volt.

A belföldi vándorlás legtöbbször a kisebb települések felől a nagyobbak felé halad - ezzel is függ össze a falvak évtizedek óta tartó elnéptelenedése - és a fejletlenebbtől a fejlettebb felé. Csak tavaly 255 ezren döntöttek úgy, hogy másik településre költöznek. Ez olyan, mintha egész Vas megye felkerekedett volna, hogy új otthont keressen magának.

Az ország közepe és nyugati fele a cél

Az ország keleti megyéiben több mint háromszázaléknyian döntöttek úgy, hogy elhagyják lakhelyüket, ebből az észak-nyugati megyék profitáltak, ahol 3-6 százalékos népességnövekedést mért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Győr-Moson-Sopronba pedig még ennél is többen költöztek. A régiók közül Észak-Alföld és É-szak-Magyarország népességmegtartó ereje volt a leggyengébb, ezekben a régiókban 6900, illetve 3850 fővel csökkent a népességszám a belföldi vándorlásból eredően. A megyék esetében - a korábbi évekhez hasonlóan - 2016-ban is Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből vándoroltak el a legtöbben, 3700, illetve 3250 fős vándorlási veszteséget okozva. Igaz, azt meg kell jegyezni, hogy Szabolcsban ennek ellenére kevésbé csökkent a népsűrűség az elmúlt másfél évtizedben, mint például Vasban. Az egyetlen régió, ahol a népsűrűség folyamatosan növekszik, Közép-Magyarország. Öt év alatt a központi régió népessége 2,3 százalékkal gyarapodott. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ez nem a fővárosnak köszönhető, ott ugyanis hat év óta először csökkent a lakosok száma. Pest megye viszont a jelek szerint egyre sűrűbben lakott, így míg korábban a legtöbben Budapestet választották, most a főváros környéki agglomeráció szerepe nőtt meg.

Egyre többen indulnak el, de ritkán mennek messze

Bálint Lajos és Gödri Irén tanulmányukban - amelyben a belföldi migrációt kutatják - leírják, hogy az állandó belföldi vándorlások számának 2007 óta csökkenő trendje 2014-ben megfordult. Az elmúlt húsz év legalacsonyabb értéke - a 2013-ban regisztrált 192 ezer - után 2014-ben az állandó vándorlások száma megközelítette a 215 ezret, ezzel túllépve az öt évvel korábbi szintet is. Mint tudjuk, tavaly már ezt a számot is jóval meghaladtuk. Természetesen mindenki, aki útra kel, nem hagyja el a régióját, sőt gyakran a megyéjét sem, hiszen akkor az említett évi negyedmillió ember pár év alatt teljesen átrajzolná az ország térképét.

Az állandó vándorlások átlagos távolsága 50-55 kilométer között van, ám a vándorló népesség fele ennél jóval rövidebb (21-23 kilométer közötti) távolságon belül mozdul el, ebből következik, hogy a távolabbi településekre való költözés lényegesen ritkábban fordul elő, mint a közeliekbe történő.