Kultúra

2017.06.28. 06:42

Elferdített történelem - Lukács György hagyatéka kerekasztal-beszélgetés

Veszprém - Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának Filozófiai Munkabizottsága nyílt ülést tartott pénteken délelőtt.

veol.hu


A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Dr. Agárdi Péter professzor a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki a meghirdetett "Lukács György filozófiai hagyatéka" témakör helyett eltávolodott a szűken vett filozófiai munkásságától. A nyitott munkamegbeszélésen - családias és kötetlen hangulata miatt- a professzor úr irodalomtörténész lévén inkább Lukács György valós személyiségét, cselekedeteinek okát igyekezett a megjelentek elé tárni. Noha vagy egyáltalán nem találkozik a fiatal generáció az oktatásban (felsőoktatásban sem) Lukács György nevével, vagy csak érintőlegesen, mégis a közéletben elhangzottak alapján hajlamosak vagyunk őt kommunista (marxista) filozófusként elkönyvelni.

A közbeszédben talán csak idén tavasszal kezdett el forogni a tiszteletreméltó filozófus neve, amikoris elszállították Varga Imre, Kossuth díjas szobrászművész Lukács György filozófust ábrázoló szobrát.Lukács György szobra nem maradhat a Szent István parkban – döntötte el nagy többséggel a Fővárosi Közgyűlés. A filozófus életében valóban vannak ellentmondásos fejezetek, de elegendő indok-e ez ahhoz, hogy egyetlen mozdulattal kitegyük a virtuális nemzeti panteonból a világhírű tudóst? – teszi fel a kérdést az MNO.

Dr. Agárdi Péter professzor a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke

Lukács György képében egy megosztó és ellentmondásokkal rendelkező filozófus-politikusról beszélhetünk, aki 1885. április 13-án született Budapesten. Az első világháborúban mint nem fegyveres katona vett részt, s ebben az időben vált számára nyilvánvalóvá a kapitalizmus kizsákmányoló volta, s éppen ezért a forradalomban látta a kiutat. Rögtön a háború után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, 1919 tavaszától pedig a Vörös Ujság szerkesztője lett, illetve az újjászervezett KB tagja. 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, április 3-ától a Forradalmi Kormányzótanács népbiztosa, május–júniusban pedig a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt; állítólag e tisztségében a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lövetéséhez járult hozzá. Eme tettéhez kapcsolatos bizonyítékok a mai napig ellentmondásosak, a kivégzettek száma és személye bizonytalan, ráadásul akkoriban a tizedelés bevett fegyelmi eljárás volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, ahol tovább folytatta a politikai tevékenységeit. 1923-ban személyesen is megismerkedett Thomas Mannal, és kötetbe gyűjtötte 1918 és 1922 közötti politikai, illetve filozófiai cikkeit, tanulmányait, sokat publikált a KMP bécsi folyóiratában, az Új Márciusban, továbbá különböző álneveken a budapesti 100% c. lapba is. 1930-tól fogva Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa volt, mint tudományos kutató, 1931-1933-ban Berlinben élt, majd visszatért a Szovjetunióba, ahol esztétikai kérdésekkel foglalkozott, s a Lityeraturnij Krityik közölte írásait.

Ekkoriban Karl Marx és Friedrich Engels esztétikai megjegyzéseinek gyűjtésén munkálkodott, 1935 és 1939 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének volt munkatársa. 1941. június 29-én az NKVD letartóztatta, majd végén Taskentbe telepítették. 1945 augusztusában hazaköltözött, novemberben pedig kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ma ELTE) nyilvános rendes tanárává. 1949-ben ismét országgyűlési képviselővé választották, amelyről 1951-ben lemondott, de 1953-tól ismét tagja volt a parlamentnek. 1956 október 26-án, közvetlenül a forradalom után népművelési miniszternek nevezték ki a második Nagy Imre-kormányban. Részt vett az MSZMP Ideiglenes Szervezőbizottságának a munkájában. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd azt november 18-án elhagyta. A szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették. 1957. április 11-én hazatérhetett, ami után levélben kérte, hogy az újjáalakult kommunista párt, az MSZMP tagja lehessen, de az MSZMP-be már nem igazolták vissza. 1958-ban nyugdíjazták. 1965-ig belső emigrációban élt, és csak Nyugat-Európában publikált - írja az elteonline a filozófusról.

Már ebből a rövid életrajzi adatból jól látszik, hogy bár Lukács elkötelezett kommunista volt, a Párt mégsem kedvelte őt. Ennek talán az lehetett az oka, hogy Lukács gondolkodó értelmiségi volt, aki meg merte kérdőjelezni a fennálló hatalom eszközeit és ideológiáját, és azt egy demokratikusabb irányba kívánta terelni (A demokratizálás jelene és jövője c. könyvében fogalmazza meg legvilágosabban kritikáját a sztálinizmusról és az államszocializmusról). A tudományos munkája azonban a mai napig naggyá teszi őt a magyarok közül, hiszen nem csak nálunk, de külföldön is közvedvelt hivatkozási alap a marxista művészetfelfogás és filozófia köreiben, elsősorban a marxista esztétika megalkotásán dolgozott. Az 1960-as években tanítványaiból különböző csoportok szerveződtek, például a humanista-marxista Budapesti Iskola, ennek a körnek a tagja voltak például Fehér Ferenc, Heller Ágnes (ELTE BTK), Márkus György, Vajda Mihály, vagy az ortodox marxista Lukács Iskola, később az ún. “Lukács-óvoda”. Ezekben olyan ma is meghatározó filozófusok tevékenykedtek, mint Almási Miklós, Hermann István, Kis János, Bence György, Ludassy Mária, Radnóti Sándor - derült ki Dr. Agárdi Péter professzor előadásából.

A közel kétórás előadásnak ez persze csupán egy szelete, egy olyan érdekes szelete, ami miatt talán több ember (persze itt nem számítok tömegekre) kezdi el forgatni Lukács György munkáit.

Bene Adrián

Dr. Agárdi Péter professzor előadása után a meghirdetett három előadóból csak ketten tudtak megjelenni, Barcsi Tamás alapos indokkal maradt távol a megbeszélésről. Viszont Bene Adriánnal és Koller Inezzel folytatódott a tanácskozás. dr. András Ferenc a VEAB filozófiai Munkacsoportjának alelnöke elmondta, ez a közös elmélkedés lehet az első lépés afelé, hogy a Pécsi Akadémiai Bizottság és a Veszprémi Akadémiai Bizottság Filozófiai Munkacsoportjai fúzióba lépjenek, és a továbbiakban közösen segítsék egymást, részt vegyenek egymás rendezvényein.

A pécsi követek közül előbb Bene Adrián a Létünk című folyóiratról, valamint A PAB-ban betöltött szerepéről és munkáiról is beszélt a megjelenteknek. Talán a tudomány területén kevésbé ismeretes olvasóink is ismerhetik a Holdkatlan című szépirodalmi és művészeti online folyóiratot, melynek szintén szerzője/szerkesztője. Ennek kapcsán esett szó az akadémiai bizottságok és az egyetemi hallgatók (elvégre Pécs és Veszprém is egyetemi város) kapcsolatáról: segíteni kell a hallgatókat, akár publikációs lehetőségekkel, konferenciákkal, hogy a lehető leghamarabb bekapcsolódhassanak a valóságos tudományos életbe, és tekintsenek fel néha a tankönyvek mögül, lássák az elérendő célt.

Koller Inez, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, egyetemi adjunktus

A megbeszélést Koller Inez előadása zárta, hamarosan megjelenő kötetét mutatta be. Koller Inez, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, egyetemi adjunktus. Készülő kötetének rövid ismertetése, és a mű humoros, érdekes részleteinek felolvasása könnyed lezárása volt a Veszprémi Akadémiai Bizottság rendezvényének.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!