Dunaújvárosba igazolt a székesfehérvári balszélső, Kazai Anita

A koronázóvárosba 2013 nyarán érkezett a cívisvárosból, a közelmúltban pedig távozott, a közeli acélvárosba. Kazai Anita jól megfontolt döntést hozott, amikor a változás mellett döntött.

- Hétfőn reggel kezdtük a felkészülést az újvárosi csarnokban, az első, délutáni gyakorlás játékos, bevezető gyakorlatokkal telt, délután már komolyabb tréning következett György László vezetőedző irányításával. Itthon gyakorolunk, edzőmeccset vívunk a Vasassal, valamint több tornán veszünk részt. Utazunk Dániába is, július végén, egy hétre. Úgy gondolom, felkészülten várjuk majd a szeptemberi bajnoki rajtot.

Kazai Anita lendületes játékkal jelentkezett, ha pályára lépett. Négy szezont töltött Fehérváron

- A hírek szerint több ajánlata volt. Miért választotta a DKKA-t?

- Hónapokkal ezelőtt megállapodtunk, tetszett, amit a vezetők felvázoltak. A csapat az utóbbi években éremért küzd, rendszeresen kilép a nemzetközi porondra, ez döntő volt, úgy gondolom, az igazolás előrelépést jelent számomra. Örülök, hogy ezt választottam, az első benyomásaim kimondottan kedvezőek. A csarnokban sokat játszottam az elmúlt évtizedben, de a városban nem bóklásztam. Most erre is sor kerül majd, lassan megkezdem az ismerkedést a településsel. A Duna-parton már jártam, közel van az otthonomhoz, a folyó környéke kifejezetten tetszik. A csapat is mindig szimpatikus volt, nagyon küzdöttek egymásért, nem ismertek elveszett labdát, harcoltak a végsőkig. Ez így lesz ezentúl is, fiatal, dolgos brigádba kerültem.

- Kivel harcol majd a csapatba kerülésért?

- Molnár Beatrix szerepel a posztomon, a fiatal játékos évek óta itt játszik. A nyárig Vincze Melinda számított az elsőszámú balszélsőnek, befejezte az aktív játékot, az ő pótlására szerződtettek. Reményeim szerint sokat leszek majd pályán. Fehérváron a tavalyi szezonban Pelczéder Orsolyával küzdöttem a pályára kerülésért.

- A Dunaújváros legutóbb a 4. helyen zárt a Győr, a Ferencváros és az Érd mögött. Ezúttal a cél a dobogó?

- Konkrétumokat még nem fogalmaztak meg a vezetők, de úgy gondolom, ismét az élmezőny az elvárás, ugyanúgy, ahogy a korábbi években. A vezetőedző azt mondta, a nemzetközi porondon, az EHF-kupában is szeretne minél tovább menetelni az együttes. Két éve megnyerték a sorozatot, a német TusSies Metzingent verték a fináléban, tavaly az Érd kettős győzelemmel búcsúztatta őket a kupa selejtezőjének harmadik fordulójában. Most szeretnénk tovább menetelni.

- Fehérváron négy évet töltött. Mi volt a legszebb pillanat?

- Nem tudnék egyet ki-emelni. Nagyon jól éreztem magam az Alba FKC-ban, főként az első időszakban, amikor döntően magyar fiatalok alkották az együttest. Herr Anitával együtt kerültem Fejérbe Debrecenből, egyértelműen előrelépést jelentett a korábbi klubomhoz képest. Szegeden születtem és kezdtem kézilabdázni, már nagyon fiatalon bemutatkoztam az NB II-ben, szülővárosomban, aztán 16 évesen kerültem a Hajdúságba, gyorsan szóhoz jutottam az élvonalban. Az első években természetesen epizodistaként, 2008-ban érkezett Bakó Botond, akinél biztos helyem lett a csapatban - Juhász Gabriella volt a riválisom a posztomon -, később Fehérvárra is Bakóval tartottam. A DVSC akkoriban nem volt annyira stabil klub, mint most, gondokkal küzdött, harcolt az élvonalbeli tagság megőrzéséért. Volt, hogy azért maradtunk a legmagasabb osztályban, mert nem volt feljutó, a másodosztályból nem vállalták a szereplést az NB I-ben. Ezek után jött a fehérváriak ajánlata, amire örömmel mondtam igent, a csapat mindig ott volt az élmezőnyben, valamint rendszeres szereplője a nemzetközi kupaküzdelmeknek. Kellemes emlékeket őrzök Fehérvárról.

Kazai Anita (balra) és csapattársa, Rózsás Josephine a tavalyi, nemzetközi sorozaton várja a tréning kezdetét

- Tavaly nyáron is felmerült, hogy távozik. Akkor azonban egy évet még maradt.

- Élő szerződésem volt, ráadásul a szezon végén belelendültem, jól ment a játék, logikus volt, hogy kitöltöm a szerződésemet. Meg jól is éreztem magam a klubnál, barátokra leltem az ott töltött évek során. Herr Anitával és a masszőrrel, Bíró Lászlóval különösen jó viszonyt ápoltam, de a többiekkel is megértettem magam. Úgy gondolom, jó csapatember vagyok. Mind a négy év adott valami pluszt, kétszer kiléptünk a nemzetközi porondra, az első esztendő végén ott voltunk az EHF-kupa döntőjének kapujában, a dán Esbjerg ellen idegenben nyertünk, otthon balszerencsés körülmények között kikaptunk, az északiak idegenben lőtt több góllal jutottak a Togliatti elleni fináléba. A tavalyi szezonban is szerepeltünk az EHF-kupában, a selejtezőket százszázalékos teljesítménnyel abszolváltuk, a HCM Roman, a lengyel Vistal Gdynia, a szlovák Iuventa Michalovce ellen, a csoportkörben sem vallottunk szégyent. A német Lipcsét magabiztosan múltuk felül, az orosz Kuban Krasnodar jobb volt nálunk, de a francia Brest ellen itthon és idegenben is reális esélyünk volt a sikerre, az utolsó másodpercekig vezettünk, végül mindegyik összecsapás döntetlenre végződött. Ha meg-őrizzük előnyüket, az oroszokkal mi lépünk tovább az egyenes kieséses szakaszba.

- Utánpótlás-játékosként folyamatosan válogatott volt, de a felnőtteknél nem kapott meghívót. Mit gondol, Újvárosba érkezhet invitálás a honi szövetségtől?

- Ahogy mindenki, én is szeretnék címeres mezben szerepelni. Az ifiknél és a junioroknál rendszeresen ott voltam a válogatottban a DVSC-ből. A nagyoknál nem, talán egyszer sor kerül rá. Azon leszek, hogy a játékommal felhívjam magamra a szövetségi kapitány figyelmét.