Hírek

2017.07.25. 17:05

Februárban égett le Sőre Lászlóék otthona - Kilátástalan helyzetükért magukat is okolhatják?

RUM - A leégett házukhoz tartozó pajtában húzza meg magát egy ideje egy háromfős család. Hogy ez miért alakult így, arról homlokegyenest másképp gondolkodnak ők és a környezetük.

Tóth Kata

- Ott volt a két szoba, ott meg a spájz, az meg a kiskonyha volt - mutat körbe az üszkös, málló falú, füstös házban Sőre László és panaszolja: mindenük odaveszett a február 8-i tűzben. Az ablakokat bedeszkázta az utcafronton a házigazda, az udvari bejárathoz egy raklapot támasztott, nehogy a kutya betaláljon a helyiségekbe és ráomoljon valami. Ő sem mer bemenni, félő, hogy a gerendák egyszer elindulnak, és beszakad a ház.

Segítséget várnak

Nagy zuhé áztatta hétfőn a rumi kiskerteket, amikor a Petőfi utcába érünk, a maradéka még csorog a le a falakon, a ház belsejébe is, nincsen cserép, amely az útját állja. Az 57 éves László kérésére tartunk terepszemlét: a rokkantnyugdíjas férfi megelégelte lakáskörülményeiket és segítséget vár. Hogy értsük jelenlegi helyzetét, a téli tűzesetnél kezdi beszámolóját. Úgy emlékszik, azon a zimankós februári éjjelen a kémény visszanyomta a füstöt a fatüzelésű sparheltbe, egyszer csak lángra kapott a házuk belső része. Villámgyorsan terjedt a tűz, nem telt el sok idő, és már izzott az álmennyezet, ők vizesvödrökkel oltottak, de gyakorlatilag mindenük használhatatlanná vált. Azt is említi, a szomszéd hívta a tűzoltókat, kijöttek a mentők is. Míg mesél, a házhoz tartozó pajtarész ajtaja mögül kémlel bátortalanul a felesége, Ilonka - kiderül, az ő szüleitől örökölték az ingatlant, abban laknak 1983 óta. Már együtt mesélik: a történtek után egy éjszakára beköltözhettek a helyi kultúrházba, valamint, hogy egy jogsegélyszolgálattól is megkeresték őket. Ruhát és nagyjából két hétre elegendő élelmiszeradományt kaptak, és - állítják - azóta semmit. Biztosításuk nem volt a régi házra, felújítani lehetetlenség, elképzelésük sincs, mi lesz ősszel, télen, ha újra megjönnek a hidegek.

Komfort nélkül

Hátrahívnak a néhány négyzetméteres, lyukas tetejű pajtához, ahol most meghúzták magukat; onnan még valaki előkerül. Elekes Aladárné Zsuzsanna először úgy mutatkozik be, mint egy ház körüli segítő, aztán elárulja, sok éve Lászlóékhoz van bejelentve. Mosakodási, főzési lehetőség nélkül töltik a napjaikat, esténként két takaróval alszanak. Ha esik, a bőrükön érzik - így élnek. Zsuzsának nincs állása; László alkalmi munkákat vállal - a favágástól a kaszálásig bármit - és nem rejti véka alá: ha kapna egy lakást és biztonságban érezhetné magát, szívesen elhelyezkedne. - Egy olyan ház volna jó, amelyben leélném az életemet - mondja. Nem tudja mire vélni, hogy az önkormányzat elzárkózik a segítségnyújtástól, csakúgy mint a falu. 65 ezer forintot kap havonta a felesége, Ilonka, aki a helyi óvodából hordja hétfőtől péntekig a meleg ebédet, van, hogy azon osztoznak hárman. Más bevételük nincs. Kifelé menet Ilonka nosztalgiával beszél régi otthonukról. - Ez volt az én szobám, az meg a Laciéké - mutat a romok közé, aztán elbúcsúzik.

Megszervezték a szállást

Beni Ferenc, Rum polgármestere jól ismeri a családot. Az ő változatát hallgatva a történtekről úgy tűnik, mintha Sőréék alternatív valóságban élnének. Ő így emlékszik: - A tűzeset éjjelén László és Zsuzsanna fejvesztve menekültek a házukból. Elhagyták a helyszínt, nem segítettek az oltásban, kommunikációra képtelenek voltak és alkoholos befolyás alatt álltak. Ilonka maradt ott egyedül, a kutyákat akarta kimenekíteni. Hozzáteszi: a környékükön lakók sejtették, hogy baj lesz, nagy duhajkodás, zeneszó hallatszott a házból. Őt is riasztották éjjel, látszott, hogy az épület lakhatatlan lesz majd.

 

Beni Ferenc azonnal intézkedett, megszervezték a faluban a szerencsétlenül járt három ember pillanatnyi elhelyezését. Éjszakára az önkormányzat szállást és élelmet adott nekik. Ezzel ketten - László és Zsuzsanna - éltek, Ilonkát, László feleségét a szomszédok fogadták be. A polgármesternek másnap a falubeliektől a tudomására jutott, hogy László ingatlantulajdonos a szomszédos faluban, elvileg tehát lett volna hová költözniük. Megkereste László testvéreit és a bajba jutott párral - Lászlóval és Zsuzsával - felkerekedtek Püspökmolnáriba. Hamar kiderült: a testvérek szeretnék megakadályozni, hogy a szülői házba költözzenek. A rumi önkormányzat viszont nem tud szociális bérlakást adni, mindhárom ilyen ingatlanjukban van lakó.

A jó szándék megvolt

Beni Ferenc arról is beszél: Sőre László felesége, Ilonka tartósan gondnokság alatt áll, gyámja van. Visszautasítja a feltételezést, hogy az önkormányzat nem állt a család mellé. A tűzeset után 200 ezer forintnyi támogatást szavazott meg nekik a képviselőtestület, amelyet havonta porcióznak nekik. Az összes szomszédot kifizették, akiknek Lászlóék tartoztak. Ilonkának pedig nem kell fizetnie a havi gyógyszerdíját a patikában, ő minden hónapban szociális támogatást kap. A képviselők arról is határoztak, hogy elindítják Ilonka szociális otthoni elhelyezését Iváncra. Esettanulmányra már kimentek a családhoz, hatósági állásfoglalásra van még szükség, és várhatóan hamarosan megoldódik Ilonka lakhatása családegyesítés címén, mondja a polgármester. Tőle tudjuk meg, a házaspár gyerekei Iváncon élnek. Ugyanakkor nagy most Ilonkán a lelki nyomás László részéről, hogy maradjon Rumban, így érzi Beni Ferenc.

A polgármester állítja: a falu jó szándéka megvolt, de László és Zsuzsa a társadalmi együttélésre alkalmatlanok, restek, italoznak, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy valami oknál fogva néhány hete ki kellett költözniük abból a rumi házból, ahol eddig laktak. Így kényszerültek a pajtába.

Kézzel-lábbal tiltakoznak

Az utóbbi tényt Sőre László lánytestvére megerősíti. A neve elhallgatását kérő nő azt mondja, februárban, amikor mínusz 15 fok volt, úgy érezte, segítenie kell. Pár napon belül albérletet szerzett a testvérééknek, akiknek nemcsak ő, hanem nagyon sokan segítettek önzetlenül. Próbált munkát találni Lászlónak és Zsuzsának, nem rajta múlt, hogy nem helyezkedtek el. Az albérletben csak a rezsit kellett fizetniük, de sajnos ugyanazt az életmódot folytatták ott is, ittak, munkakerülők és rendetlenek voltak, amint korábban a saját hajlékukban. Úgy gondolja, érthető, ha kézzel-lábbal tiltakozik a család az ellen, hogy a püspökmolnári házba költözzenek, ahol felerészben az édesapjuk és felerészben a három testvér a tulajdonos.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!