Vasember: Az út maga a csoda!

A versenyzők július 29-én, a Nagyatádhoz közeli Gyékényesen rajtoltak el, és ő nyolcszáz résztvevő közül a 13 óra 19 perces idővel a középmezőnyben végzett, amivel nagyon elégedett. Azt mondja, a sikerhez a kőkemény felkészülés mellett sokat segített neki családja, barátai, ismerősei, akik mellette álltak, biztatták, támogatták a felkészülés ideje alatt. – Mindig is sportoltam, a mozgás gyerekkorom óta része az életemnek – mondja Happ Olivér. A megyei első osztályban focizott, később, amikor bekerült a munka világába, futásra váltott. – A mozgás a munkában kitűnő módszer a stressz levezetésére, másfelől ilyenkor az ember kitűnően tudja rendszerezni gondolatait, összerakni a feladatokat, a napi teendőket. Arról nem is beszélve, mennyire fejleszti kitartását, akaraterejét, türelmét – összegzi.

A kérdésre, hogy egy sikeres üzletembert mi visz rá arra, hogy "vasember" legyen, azt mondja, mindig is szüksége volt újabb és újabb célokra. A triatlon pedig különösen megragadta, mert komplexebb és összetettebb, változatosabb, mint a futás, mert a azon kívül úszásból és kerékpározásból is áll, nem véletlen, hogy sok triatlonos a futók közül kerül ki.

- Miután teljesítettem többször is a 21 kilométeres félmaratont, 2015 januárjában neveztem be az augusztusi féltávú triatlonra, amit Budapesten rendeztek meg: 1,9 kilométer úszásból, 90 kilométer kerékpározásból és 21 kilométer futásból állt. Még abban az évben célul tűztem ki magamnak az Ironmant. Korábban szerettem volna teljesíteni, de sérüléseim megakadályoztak benne - idézi fel az előzményeket.

- Nem izgultam, nem volt bennem kérdés, kételkedés, hogy vajon sikerül-e, természetesnek tekintettem a július 29-e előtti heteket, napokat
- vallja Happ Olivér, aki a felkészülést, illetve az edzéstervet egymaga állította össze. Elmondja, a verseny előtt egy héttel már nem edzett, ilyenkor az ember töltődik energiával, átszellemül, gondolatilag is ráhangolódik a versenyre, ez az időszak a lelki és szellemi felkészülésé.

Hogy milyen hosszú út vezet addig, amíg az ember vasember lehet? Télen heti kétszer egy óra úszás, tavasztól hetente két alkalommal 40, illetve 100 kilométeres biciklizés, heti hatszor 10-15 kilométer futás, egy alkalommal pedig 20 kilométer, és ez ment három éven keresztül. Mint mondja, munkájában, egy szállítmányozási cég vezetőjeként mindez nem akadályozta, mert hajnalban kelt, hogy még munkakezdés előtt eddzen, esténként utoljára jött el a cégtől, de soha nem hagyta ki a második edzést sem. Viszont a felkészülés időszaka nagyon sokat adott ahhoz, hogy a hétköznapokban, egy kiélezett piaci versenyben még több akaratereje, kitartása, türelme legyen.

- Három nagyon fontos dologra tanított meg a felkészülés alatt a triatlon. Az egyik, hogy semmi sem lehetetlen. Bármit el tud érni az ember, ha azt igazan szeretné, és keményen dolgozik érte mindennap. Idő kérdése, és az eredmény biztosan nem marad el, amihez türelem, kitartás kell. A másik dolog az, hogy mindig annyit kapunk vissza az élettől, amennyit beleteszünk. Minden versenyen azonnali visszacsatolást kaptam az addig elvégzett munkámról. A harmadik pedig, hogy "az út maga a cél", ezt rengetegszer mondtam magamnak edzések közben - von mérleget a kivételes teljesítményről, a felkészülésről. Úgy fogalmaz, hogy nem szabad csak lehajtott fejjel céljaink után rohanni, hanem fel kell nézni közben, és élvezni, értékelni kell az odavezető út minden pillanatát, azt, amire képes az ember, mert az út az igazi érték, ami sokkal tovább tart, mint a célba érkezés. - A célért kőkeményen dolgozni, küzdeni kell - von párhuzamot élet és sport között Happ Olivér.

- Az út a versenyen maga volt a csoda, végig, minden percét élveztem, ünnepként éltem meg az egészet - idézi fel a küzdelmet. Közben nagyon ügyelt az ételre, italra is: zabkását, energiaszeletet, sótablettát evett, meg izotóniás italt, vizet ivott.

Arról is beszél, hogy egy ilyen verseny után az ember más lesz, még kitartóbb, még elszántabb, még céltudatosabb, még nagyobb akaraterővel rendelkezik. Aztán szellemileg is hatalmas élményt jelentett, szerinte a zarándokút, az El Camino lehet ilyen, amikor az ember egymagá-ban van a gondolataival, lüktetésével, miközben minden egyes lépés, előrejutás testi-szellemi erővel tölti fel, semmihez sem hasonlítható rendszert, ritmust ad az életének! - Ettől lesz más egy vasember - szögezi le büszkeséggel a hangjában az üzletember. A kérdésre, hogy mi lesz a következő célja, kiemeli, természetesen egy újabb kihívás, egy újabb, másik út!